Szeretet ösvényén – Böjte Csaba gondolatai
„Az áldozatvállalás, az elköteleződés, a kitartás, a hűség nem divatos manapság, pedig az igazi boldogságot csak az tudja megtapasztalni, aki így szeret, akit így szeretnek.
Bízom abban, hogy előbb-utóbb mindenki rádöbben arra,
hogy egyedül a tiszta örömök tudnak bennünket kielégíteni, amelyek után nem kell lesütni a szemünket,
amelyek nem okoznak csömört, hanem szép, értelmes, emberhez méltó életet eredményeznek.
Így igaz akkor is, ha ezekért a tiszta örömökért meg kell dolgozni.”
„Mi a különbség a forrás és a mocsár között?
Mindkét helyen víz tör a felszínre. Azonban a mocsár nem választja ki a vizet,
nem folyik le, nem isszák meg az állatok, s mindenki messze elkerüli.
Ezzel szemben a forrás vize kiárad.
A vándorok messziről felkeresik, felüdülnek mellette, szomjukat oltják vele.
Öntözi a földeket. És a víz boldogan árad tovább!”
„Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöket terem,
az legtöbbször nem rajtunk múlik.
Az én dolgom az, hogy a legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót,
vessem a magot, a többit pedig bízzam Istenre. Mindig azon járjon az eszem:
hogyan tehetem jobbá környezetemet, a világot, amelyben élnem adatott?”
„Ahogy mind beljebb haladsz Isten Országában, itt is, ott is ajándékok várnak!
Ne loholj semmi után! Atyád szeret, gondodat viseli - te hálás szelídséggel örvendezz ajándékainak.”
(Forrás: Facebook: Szeretet ösvényén - Böjte Csaba gondolatai)
Közzététel: 2013. július 16.
