„Úristen sorsunkon segíts!”

Csángóhét Rákosszentmihályon

Idén tizedik alkalommal láttak vendégül csángó fiatalokat a Rákosszentmihályon  működő Kovász Egyesület szervezésében. Az egyhetes programról, mely 2013. augusztus 18-án szentmisével és csángó esttel érte el tetőpontját, Petrovics Sándor főszervező elmondta: – Tizenegy évvel ezelőtt, amikor Csíksomlyón jártak, megismerkedtek Nyisztor Ilonával, majd ezt követően hívták meg először e nehézsorsú csángó magyar fiatalokat Benedek Márton mártírhalált halt pap-orvos emlékére.

Benedek Márton elzarándokolt a Vatikánba is, majd hazaérkezve a Securitate-ra behívatták, ahol megfigyelés alatt tartották, majd agyonverték, és egy mély kútba vetették. Elmesélés szerint a kútból egy éven át rózsaillatú vizet merítettek. (A további részleteket lásd lentebb!)

Idén 38 csángó fiatalt látnak vendégül családoknál Rákosszentmihályon, akik Csíkfalváról, Lujzikalagorból, Külsőrekecsinből és Domravénból érkeztek. A szentmisén Urbán Gábor plébános atya prédikált a Szent Mihály templomban, köszöntőt mondott Kovács Péter polgármester, majd a csángó gyermekek mutatkoztak be, Tamás Tünde tanítónő vezetéséve. A vacsorát követően moldvai táncház vette kezdetét a plébánián.

Petovics Sándor hangsúlyozta, hogy minden évben részt vesznek az augusztus 20-i ünnepi szentmisén a Szent István Bazilika előtt, de a fiatalok jártak az Állatkertben, a Margitszigeten kishajóval, vagy épp cirkuszban.

A rendezvény fővédnöke: Szatmári Kristóf államtitkár. A hagyománnyá vált rendezvény támogatója Kövér László házelnök, Erzsébet Üdülési Program, a Shola Rivulina Alapítvány, Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola Szülői Munkaközössége és a Moldvai Csángómagyarokért Keresztszülők Egyesülete, valamint több civil személy.

Frigyesy Ágnes
A szerző képriportjával

Benedek Márton 1931. július 31-én született Trunkban, 1945-ben belépett a Hălăuceşti-i (Halasfalva) Ferences Szemináriumba azzal a céllal, hogy pap legyen. 1948-ban a kommunista hatóságok betiltották az összes katolikus szemináriumot, hazaküldve minden ott tanuló diákot. Ezt követően Benedek Márton orvosi tanulmányokat folytatott Jászvásáron. Az egyetem elvégzése után különböző helységekben dolgozott orvosként. Ministránsként naponta részt vett a miséken, minden nap gyónt. Titokban belépett a ferences rendbe, 1976-ban noviciátust tett és alaptanulmányokat folytatott, majd felsőbbeket 1979-ben.

1980. szeptember 14-én Alexandru Todea görög katolikus püspök a Slănic-Moldova-i római katolikus templomban titokban pappá szentelte Ghe. Antallal együtt. A román titkosszolgálatok figyelmét Nicolae Ceaşescu szeptember 15-ei bákói látogatása kötötte le, így a felszentelés viszonylagos biztonságban zajlott. Ezután Ónfalván lett orvos és a nagyközönség számára nem gyakorolta papi hivatását.

Benedek Márton vallását hithűen gyakorló orvos volt, aki azzal is kitűnt társai közül, hogy a hozzá forduló kevéspénzű betegeit ingyen kezelte. Emellett nyíltan felvállalta vallásosságát, a falusiak tiszteletét azzal is kivívta, hogy munkába indulás előtt először részt vett a reggeli misén. Valláserkölcsi elvei miatt, amelyek ellentétben álltak a kommunista ideológiával, többszöri meghurcoltatás után 1986. július 12-án halt meg. Az orvos temetése társadalmi esemény volt: többezres tömeg vett részt a halotti búcsúztatón.

Az ügyével kapcsolatos megfigyelési dosszié a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában található. A titkosszolgálatok már pályájának kezdetén sem nézték jó szemmel az orvos vallásos elkötelezettségét, amelyet ő gyakori templomba-járással, egyházi emberekkel való kapcsolattartással, rendelőjének szakrális tárgyi berendezettségével is kinyilvánított. A hatóságok a legeldugottabb, határmenti ortodox falvakba helyezték. Ónfalvi lakásának egyik szobájában kis kápolnát rendezett be, ahol hajnali órákban misét celebrált nővérének és ferences rendtársainak. Szabadidejében idegen nyelvű imádságokat fordított. Kapcsolatai révén sikerült útlevelet szereznie, ily módon 1983. október 30-án részt vett a román katolikus egyház egyetlen boldoggá avatott ferences szerzetesének (Fericitul Ieremia Valahul - Boldog Oláh Jeremiás) avatási szertartásán a Vatikánban. Bár a fényképek tanúsága szerint a szertartáson nem viselte papi öltözetét (csángó népviseletbe volt öltözve), az eseményre kiutazó román zarándokok között minden bizonnyal jelen voltak a román titkosszolgálat ügynökei is, akik rájöttek pap mivoltára. (Benedek Márton egyik testvérének tulajdonában vannak olyan fotók, amelyeken Benedek Márton a pápa társaságában látható, kezet fog a pápával.) A szertartás alatt a romániai katolikusok képviselőjeként megbízták egy imádság felolvasásával is, amelynek hivatalos szövegébe beleszőtt a cenzúra által nem engedélyezett részeket is. Ezt követően különböző olaszországi búcsújáróhelyeket látogatott meg. Paptársai visszaemlékezései szerint Padovában, ahol misét is celebrált, nyilvánvalóvá vált számára, hogy követik.

Romániába való visszatérését követően a Szekuritáté súlyos vádakkal illette, amelynek nyomán folyamatos megaláztatásnak és kínzásnak volt kitéve. Azzal vádolták, hogy illegális ferences pap; figyelmen kívül hagyta a cenzúrát; a Vatikán kéme; látták egy olaszországi szentélyben imádkozni; olaszországi kegytárgyakat csempészett romániai templomok számára. Paptársai szerint a kihallgatások megkezdésével az ónfalvi rendőrségre vitték, ahol az épület bejáratánál kialakított rácsozott szobába zárták, hogy mindenki láthassa. Szabadon bocsátása után is állandó megfigyelés alatt állott, a titkosszolgálat vörös autója kísérte lakása és a kórház közötti úton, egy ügynök pedig kórházi munkáját figyelte éjjel-nappal. Az állandó stressz hatására betegsége súlyosbodott, 1986. július 12-én meghalt.

Benedek Márton megfigyelési dossziéjából kitűnik, hogy az orvost már 1966-tól (de lehet, hogy már korábban is) állandó megfigyelés alatt tartotta a román titkosszolgálat, emellett rendszeresen kellett jelentkezzen kihallgatásokra az aknavásári katonai biztosnál. Az informátorok részletesen jelentettek arról, hogy az orvost lakásán gyakran látogatják katolikus papok, apácák, vagy olyan személyek, akiknek korábban kapcsolatuk volt a katolikus egyházzal. Egyik informátor 1966. február 23-án írott jelentésében arról számol be, hogy Benedek Márton az egyik pappal folytatott magánbeszélgetésen a Szekuritátéval kapcsolatos aggodalmáról beszélt, amely miatt levertség kerítette hatalmába. Egy másik alkalommal szó szerint idézi szavait az ügynök: „Tudom, hogy követ valaki, valószínűleg a Szekuritáté, de nem baj.” A jelentésekből kiderül, a Szekuritáté tudott arról, hogy Benedek Márton több romániai katolikus pappal vatikáni látogatáson vett részt, ahol a pápa is fogadta őket.

Benedek Márton társadalmi szerepei a faluközösség életében a csodadoktor és a szentember voltak. A vallásos népélet e szerepkörei nagy hagyománnyal rendelkeznek a csángó népi vallásosságban. Megtestesítőit mindig nagy tekintély övezte, a hivatalos vallásosság által le nem fedett, fontos szociális funkciókat töltöttek be. A vallásos élmény igen archaikus formáját jelenítették meg, amelynek legfontosabb összetevői az eksztatikus élményszerűség, a rajongás, az érzelemteliség, az imitatio Christi vállalása.

Benedek Mártont a keresztény eszmeiségnek igen mély hitfelfogása jellemezte.

Benedek Márton betegeit nemcsak modern orvoslással, de imádsággal és „dudujokkal", „burjánokkal" (gyógynövényekkel) is gyógyította. Közösségének rászoruló tagjait esetenként pénzzel is megsegítette. Már életében nagytekintélyű, megbecsült tagja volt közösségének.

Forrás: Transindex / Adatbank

Közzététel: 2013. augusztus 21.