„Mindenkor, mindenben egyedül a Te dicsőségedet keressük!”

Reformáció Ünnepe az Erdélyi Gyülekezetben

A bibliai Zsoltárok könyve a kijelentésnek egyetlen éneklésre rendeltetett könyve, melyben Isten maga ad útmutatást arra, hogyan kell Őt dícsérni. Ez nem csak az Ószövetség kizárólagos tulajdona, hanem örökérvényű sugalmazás: ezt maga Jézus és az apostolok sokszorosan bizonyították – mondta Papp Anett előadásában 2013. október 31-én Budapesten, a Reménység Szigetén. A Reformáció Emléknapján megtartott ünnepségen a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense A genfi zsoltárok világa címmel, zenei betétekkel díszítve tartott előadást, ahol hangsúlyozta:

– A születő kereszténység első zenei (énekelt) megnyilvánulása a kimondott, bizonyos szabályok alkalmazásával megszólaltatott Ige volt. A bibliai szövegek közül is főként a Zsoltárok könyvéből választott részeket szólaltatták meg a pszalmisták, a szólisztikus zsoltáréneklés „hivatalos egyházi küldetést nyert” szakértői. Feladatuk egyrészt a zsoltárok és egyéb szent szövegek gazdagon díszített, szuggesztív előadása volt, másrészt ők lehettek a nép zsoltáréneklés „animátora”. A gyülekezet zsoltárismerete a kezdeti időben válasz-refrének tudását jelentette, amellyel a pszalmisták énekéhez csatlakozhattak.

Az Erdélyi Gyülekezet által szervezett esten Papp Anett rámutatott: – A keresztényüldözések lezárultával a zsoltáréneklés új lendületet kapott, a mai történészek véleménye szerint valóságos „zsoltármozgalomról” beszélhetünk. A hívek tömeges részvételével tartott reggeli és esti imádságokon és a virrasztásokon olyan kevéssé változó, válogatott zsoltárokat énekeltek, melyeket az egész gyülekezet kívülről ismert. A zsoltáros istentisztelet másik fajtája a zsoltároskönyv folyamatos olvasásából áll, a szerzetesi zsolozsmából származik, s ezt a III.-IV. századi szerzetesség alkotta meg. Szemben a hívek gyakorlatával, mely a gyakran ismételt vagy éppen állandó zsoltárokat úgy válogatta össze, hogy azok a reggelhez vagy estéhez kapcsolódó gondolatokat hangsúlyozzanak, a szerzetesi zsoltáréneklés a zsoltár általános lelki jelentőségét emeli ki, azzal, hogy az énekeket abban a sorrendben imádkozza, amelyben azokat a Szentírás adja.

Papp Anett hangsúlyozta: – A reformáció idején az ízléskülönbségen túl fontos változást hozott a reformáció megjelenése, hiszen a reformáció egyházaiban – a reformáció alapvető tanítása nyomán – szükségszerűvé vált a gyülekezeti életben a nemzeti nyelvű istentiszteletek bevezetése. Fontos volt, hogy az énekek a hívők számára könnyen megtanulhatók, énekelhetők legyenek és hűen tükrözzék a szent szövegeket. Ennek megfelelően kerestek a kor költői és dallamírói új irodalmi és zenei formát.

Az első verses zsoltárparafrázisok gyülekezeti énekké formálása Luther Márton nevéhez kapcsolódik. A zsoltárokhoz fűződő bensőséges viszonyát a 4-5. zsoltárhoz írt magyarázatában a következőképp fogalmazta meg: „Senki nem tud zsoltárt imádkozni, aki nem tette a zsoltár szavait magáévá. Sajátjává lehet azonban akkor, ha ugyanazt az érzületet, és lelkületet birtokolja, amelyben a zsoltár eredetileg megszólalt. Ha enélkül imádkozik, hasonló ahhoz, aki egy komédiában szerepel, és bár a megfelelő szavakkal, de kitalált ügyekkel cselekszik.”

Maga Luther énekszerzői munkásságában hét zsoltárparafrázist írt, ezzel mintát adott a reformáció énekszerzőinek a műfaj további műveléséhez. Magyarországon is megjelentek a verses átdolgozások a reformáció kezdetétől, melyek a magyaros verselést követték, s nagyrészt azt a stílust és dallamokat használják, melyekkel a históriás énekek, széphistóriák, halottasok, s a kor többi népszerű műfajai éltek.

Papp Anett, a Károli Gáspár Református Egyetem docense külön fejezetben szólt Kálvin János teológus reformelképzeléseiről. A verses zsoltárparafrázisok készítésében az 1540-ben meginduló franciaországi alkotómunka vált a legnagyobb hatásúvá, mert nem csak néhány zsoltárt, hanem az egész zsoltároskönyvet strófikus gyülekezeti énekké formálta. Kálvin János Genfben, a St. Péter templom fiatal lelkészeként nekilátott az egyház bibliai alapokon való újjászervezéséhez, a liturgia és azon belül a gyülekezeti éneklés megújításához. Kálvin a gyülekezeti éneklésre legalkalmasabbnak a Biblia eredetileg is éneklésre szánt verses szövegeit tartotta, ezek közül is elsősorban a Zsoltárok könyvét. 1538-ban tanai miatt száműzték Franciaországból, átmenetileg Strasbourgban dolgozott. Ekkor kezdte meg első énekeskönyvének írását. Második énekes könyve 1542-ben, míg harmadik énekes könyve 1543-ban látott napvilágot. 1561-re elkészült a 150 genfi zsoltár szövege. Énekes könyve 1562-ben mintegy 50 ezer példányban fogyott el.

Papp Anett végezetül a zsoltáréneklés néhány szép változatát mutatta be zenei formában, hogyan élt a zsoltár a nép ajkán Erdélyben, Felvidéken vagy épp Magyarországon.

Az előadást követően az Erdélyi Gyülekezet tagjai – Zalatnay István, Uri Imre és Njeri Wagana lelkészek  vezetésével – végigjárták az Erdélyi Emlékkertet, ahol régiónként megemlékeztek az egyes régiókban született neves történelmi személyiségekről, mint például Károli Gáspárról, Kölcsey Ferencről, Reményik Sándorról, vagy az ökumené jegyében Pázmány Péterről és Márton Áronról, majd ezt követte az úrvacsorás istentisztelet, a reformáció ünnepe alkalmából liturgikus imákkal. Álljon itt egy imádság, mely elhangzott az istentiszteleten: „Mennyei Atyánk, Békesség Istene! A reformáció korában adott áldásaidra emlékezve, megköszönjük azok hitét is, akik nem követték a hitújítók útját, hanem a régi egyházon belül maradva keresték a Te akaratodat és igyekeztek ahhoz hűségesen élni. Kérünk, az ő emlékük által újítsd meg bennünk a mások hitére figyelés tiszta szándékát, ízleltesd meg a Te akaratod szerinti békesség örömét. A Te szent Fiadért, Krisztusért, akiben megbékéltetted magaddal a világot, kérünk, hallgass meg minket. Ámen.”

Az Erdélyi Emlékkertet 2008. november 1-én szentelték fel, azóta 16 erdélyi régió szerint áll a hívek rendelkezésére. Az Emlékkert lehetővé teszi emléktábla elhelyezését az erdélyi temetőkben nyugvó szeretteikre gondolva, másrészt minden régió szellemiségét, történelmi szerepét megjeleníti 10-10 nagy szülöttének emléktáblája, akikre most is emlékeztek az Erdélyi gyülekezet tagjai a Reformráció Emléknapján.

Közzététel: 2013. november 7.