Hatszáz éve: ferences testvérek Csíksomlyón
Találkozás Böjte Mihály rendházfőnökkel
Isten kegyelméből idén február elején egy kolozsvári konferencia kapcsán gondoltam, ha már Kolozsvár, legyen Csíksomlyó is! Így aztán vonatra ültem és bekopogtattam a csíksomlyói ferences testvérekhez. Közel hatszáz éve, hogy a ferences barátok letelepedtek Csíksomlyón 1440-ben. A századok folyamán mély gyökeret eresztettek az ősi székely földbe, s a székely emberek lelkébe. Nem is tudnak egymás nélkül élni, amint jellemzi P. Boros Fortunát ferences történész: „A csíkiak nem tudnak élni a barátok nélkül, s a ferenceseknek is mindent jelent, ha az emberek ügyes-bajos dolgainak igazgatásába befolyhatnak és a közös élet szekerének rúdját irányíthatják. Azért kölcsönösen keresik fel egymást.”
– Valóban, érdekli a ferenceseket a nép sorsa, búja-baja és öröme. Szívesen megosztják örömüket, bánatukat, sorsközösséget vállalnak velük szenvedéseikben. Ha lehet rajtuk segíteni, megteszik. Ha nem tudnak egyébbel segítségükre lenni, imádkoznak értük Istenhez és a segítő Szent Szűzhöz – kezdjük beszélgetésünket Böjte Mihály rendházfőnökkel, aki a beszélgetést követően végigvezet a csíksomlyói ferences kolostor patinás épületében. De mit is láthat a kolostorba lépő érdeklődő? Imádkozó szerzeteseket, de láthat szép szentmiséket, hallhat szép ének- és orgonaszót, láthat imádkozó keresztény embert és templomlátogatót. S ami legfontosabb: van a kolostornak hitben és emberi mivoltában megtartó ereje. Lelki, szellemi értékeket őrző és terjesztő hatása. Valóságos kincsesbánya a ferences kolostor. Ezekből a kincsekből szeretnénk most ízelítőt nyújtani olvasóinkak.
Jelenleg a csíksomlyói rendházban kilencen élnek: P. Böjte Mihály rendházfőnök, P. Urbán Erik templomigazgató, P. Ferencz Ervin, P. Nagy Tarziciusz és P. Márk József atyák, valamint Elek, Péter és Ambrus testvérek, illetve egy papjelölt. A századok folyamán az is előfordult, hogy egyetlen idős szerzetes maradt a kolostorban, a kommunista diktatúra évtizedeiben ketten húzták meg magukat a rendházban: P. Écsy János, valamint József atya, aki negyvenhárom éve ma is a kolostor lakója.
Böjte Mihály testvért még a rendszerváltozás előtt szentelték pappá Gyulafehérváron. Munkás családból származik, a család idejét lefoglalta az anyagi megélhetés gondja. Ám Mihályban feléledt a belső lelki élet utáni vágy. Nagy hatást gyakorolt rá Szilágyi Lőrinc gyergyóremetei plébános. A kis Mihályban 8. osztályos korában, amikor az osztályfőnöke megkérdezte, mi szeretne lenni, sokak meglepetésére azt válaszolta: pap! Pappá szentelését követően körutat tett meg Erdélyben. 1987-ben újmisés papként került Vajdahunyadra, majd 1989-ől Marosvásárhelyen intenzív szerzetesi képzésen vett részt. 1989 őszén a ferences szerzetesrend működését ismét engedélyezték, ekkor léptek nyilvánosan is színre a testvérek, de egyelőre a rendbe senkit nem vehettek fel. A képzést újra kellett indítani a kommunista diktatúra évtizedeit követően. Mihály testvér Pál Leo és Böjte Csabával együtt jelentkeztek a ferences rendbe. 1989-ben, mint novíciusok elsőként tettek fogadalmat Esztergomban. Pappá szentelésekor Mihály testvér az alábbi Igét választotta: „Hűséges az, aki meghívott és Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Ebben az időszakban Csaba, Leo testvérekkel együtt „lelki kalandokba” kezdtek hétvégeken: szegényeket és időseket kerestek fel és segítettek, ahol tudtak. Kirándulásokat, lelkigyakorlatokat tartottak, majd egy nyári vakáció alkalmával Szent Ferenc életét mutatták be színdarab formájában Szárhegyen. A színdarabot előadták Esztelneken is az ismert habitusban (barna csuha), s a következő nyáron már egy hónapot töltöttek Szárhegyen. Napközben dolgoztak, házi munkát végeztek, este beszélgetés és ima következett. A három ifjú papban ekkor fogalmazódott meg, hogy ne csak vakáció, hanem életforma legyen a ferences lét. Mihály testvér ekkor diakónusként jelentkezett Csíksomlyón, majd Vajdahunyadra került a ferences plébániára, Csaba testvér pedig Désre. Jakab Antal püspök szentelte őket pappá. Ezt követően Dévára kerültek, és öt esztendőt közösen dolgoztak Csaba, Mihály és Leo testvér. Mihály testvér jelenleg a csíksomlyói ferences kolostor lakója és rendházfőnöke.
Mihály testvér napjai reggel 6 órai keléssel kezdődnek, majd közös ima, reggeli elmélkedés és zsolozsma következik. Fél 8-kor a kolostorban lakó ferences testvérek közös szentmisén vesznek részt, ezt követően közös reggeli következik, majd mindenki végzi a maga feladatát. Mihály testvér ekkor látja el házfőnöki teendőit, felkészül a prédikációra, ha épp aktuális, meglátogatja az ifjúsági csoportot. Háromnegyed 1-kor ismét közös imádkozás következik, majd együtt elfogyasztják a közös ebédet. Délután egy nagyobb sétálást iktat be, hetente egyszer kisétál a csíksomlyói nyeregbe. Délutánra marad általában a internetes honlap és a web-rádió működtetése, majd háromnegyed 7-kor újabb közös ima, vecsernye és a közös vacsora következik. Hetente egyszer közösségi rekreációt tartanak. Általában fél 10-kor oltják le a villanyokat a csíksomlyói ferences kolostorban. Mint minden ferences, hármas fogadalmat tesznek a tisztaság, szegénység (vagyon nélküliség) és engedelmesség elfogadására.
Beszélgetésünket követően Mihály testvér körbevezet a kolostor zárt épületében.
Bepillanthatok egy-egy „cellába, az ebédlőbe, a kis kápolnába. Az 1440-es években épített gótikus templommal egyidőben kisebb méretű kolostort is emeltek Csíksomlyón a ferences szerzetesek. Ennek emlékét őrzi a mostani kolostor falába beépített gótikus ablakkeret a pincében és egy gótikus portálé az alsó folyosón. Ez az ősi kolostor sok változtatáson és bővítésen ment keresztül, míg esedékessé vált egy nagyobb kolostor építése – mondja Mihály testvér. Majd így folytatja: – A kolostor mai alakjában az 1773-1779-es években épült. Már kezdettől fogva a templomot és kolostort erős falak övezték. Ide menekült a környék népe a XVI-XVII. században a sorozatos tatár betörések idején. 1661-ben a török-tatár túlerőnek nem tudtak ellenállni. A pogányok felgyújtották a templommal együtt a kolostort is. Sok embert megöltek, az életerőseket rabságba hurcolták. Többek között négy ferences esett áldozatul, négyet pedig fogságba vittek. Az áldozatokat a templom előtti tömegsírba temették.
Az utolsó, keletről betörő tatár hordák 1694-ben ugyancsak pusztítással fenyegették a kolostort és a falak közé, menekült népet. P. Nizet Ferenc, belga származású szerzetes-tanár vezetésével, a diákok és a nép visszaverték a tatárokat. Érdekes az ebben a szembeállásnál, hogy a tanár papircsákót készíttetett a diákokkal, csatarendbe állította őket és Kissomlyó oldalában, a reggeli ködben olyan zajt és lármát csaptak, hogy a tatár betörők nagy hadsereget sejtve megfutamodtak. Ezt a pánikot kihasználva, a székely atyafiak nyomukba eredtek, szétverték őket. Még a tatár vezér fia is elesett a csatában. Ennek az ütközetnek emlékét őrzi a hosszúaszói Xántusz-kápolna, valamint a Csíkszentlélek határában lévő Véres-kép. Ettől fogva nem volt több tatárbetörés – emlékezik Mihály testvér.
A gyulafehérvári főegyházmegye területén jelenleg ötven örökfogadalmas ferences szerzetes szolgál. Csíksomlyó a legnagyobb búcsújáróhely, a csíksomlyói pünkösdi szentmisét minden évben a csíksomlyói ferences testvérek szervezik. A papságot, a búcsú szimbólumának tekintett labarumot és a pápai kisbazilika-jelvényt kísérő kordon fél 11-kor indul a kegytemplom előtti térről az ünnepi szentmise helyszínére, a Hármashalom oltárhoz. Az előző évek hagyományának megfelelően a labarumot a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium két végzős diákja viszi. Idén Böjte Csongor és Süket Hunor a két kiválasztott, akik az iskola vezetősége döntésének értelmében kiváló tanulmányi eredményükkel és jó magaviseletükkel érdemelték ki a megtisztelő feladatot.
Az ünnepi búcsús szentmise főcelebránsa Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, ünnepi szónok: Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, plébános.
A ferences kolostor mellett található a kegytemplom, mely őrzi a híres Szűz Mária kegyszobrot. Beszélgetésünket követően betértem imádkozni Szűz Mária lábához. A kegyszobor a XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú látható. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthyány Ignác erdélyi püspök idején az egyház „Csodatevőnek, segítő szent Szűznek” nevezte el.
Frigyesy Ágnes
