Tőkés László Bem-szobrot leplezett le Koltón

Napjainkban tovább él nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor emléke a Nagybánya melletti Koltón. Minden év szeptember első vasárnapján emlékezik meg a község és a környező települések magyarsága Petőfi ittjártáról, az utóbbi években pedig az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra, illetve annak számos történésére, aspektusára és főszereplője is fény vetül. A Teleki-kastély kertjében álló, Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló kettős szobor körül lassacskán egy szoborpark alakul ki, a Teleki Sándoré és Liszt Ferencé mellett vasárnaptól Bem József büsztje is gazdagítja a hagyományaira büszke községet.

Az idei Petőfi-nap az 1849-es erdélyi hadjárat 165. évfordulójának jegyében zajlott, amelynek részvevője, majd később áldozata is volt a szabadságharcban minden áron rész venni kívánó költő, aki július 31-ére valószínűsített, segesvári elestekor az erdélyi hadak fővezérének, Bem Józsefnek egyik segédtisztje volt őrnagyi rangban. Tudatos volt tehát az évfordulóra időzített szoborállítás: Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kezdeményezte a lengyel származású tábornok, „Osztrolenka véres csillaga” emlékének megörökítését Koltón, és élen is járt egy közadakozás szervezésében. Nem rajta múlott, hogy végül a magyar kormánynak a támogatása is kellett az emlékjelhagyás és az idei Petőfi-ünnepség költségeinek fedezéséhez. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta: a nemzeti kormány örömmel járult hozzá ahhoz, hogy a koltói kastélykert ezentúl a szabadságharc három nagy alakjának, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, Bem főintendánsának, a kastély egykori urának, valamint a tábornoknak az emlékét őrizhesse.

A szeptember 7-i egész napos ünnepség a helyi református templomban kezdődött – amely ezúttal kicsinek bizonyult a koltói, katalini, nagybányai és máshonnan érkezett hívek számára. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, aki mindig szívesen látott elöljáró és szolgálattévő volt Koltón, igehirdetésében egyszerre vont nagy ívű, szuggesztív párhuzamot múlt és jelen történései, illetve a hős elődök és kortársaink helytállása között. A helyszín és a Petőfi-kultusz szimbolikus töltetét kidomborítva rámutatott, hogy az Erdély felszabadítására érkező Bem tábornok kiáltványt intézett az itt élő népcsoportokhoz jogegyenlőségükről, nyelvhasználati és vallásgyakorlási szabadságukról biztosítva őket. Helytállásával, bátorságával, lendületével nemcsak kortársainak mutatott példát, hanem a Kárpát-medence mai ifjúságának is üzent, mert volt lelki ereje és hite újrakezdeni a vereségre álló szabadságharcot. Tőkés László hozzátette, Bem „végigverekedte” a 19. század első felének szabadságharcait, Lengyelországban az orosz uralom ellen, a bécsi légió élén vagy éppen Erdély magyar hadait vezetve küzdött, végül Törökországban is közmegbecsülést szerzett. Végveszélyben szállt harcba Magyarország függetlenségéért, e küzdelem önvédelmi harc volt. Ma is veszélyben van Erdély, ma is elnyomják, kizsigerelik népét különféle hatalmasságok, sötét erők, pedig mi szabadoknak születtünk és szabadságot érdemlünk, ezért egy vértelen küzdelmet folytatunk az elnyomóink ellen – mondta, emlékeztetve: a lélek és hit fegyvereivel, Krisztus evangéliumának eszközeivel kell megvívnunk szabadságharcunkat.

A nyugalomba vonulásra készülő Varga Károly koltó-katalini lelkipásztor, nagybányai esperes az istentisztelet végén megköszönte a volt püspöknek, szolga- és harcostársának azt is, hogy valahányszor a településen és környékén hirdette Isten igéjét, mindig az egymásra figyelésre ösztökélt, összefogást szorgalmazott, lelkesített és kitartásra biztatott, személyes példájával is illusztrálva, hogy azokat érdemes követni, akik nem a népből, hanem a népért élnek és munkálkodnak egész földi életükben.

A nagyváradi Deák Árpád által készített Bem-szobrot a szabadtéri beszédek, szavalatok, énekszámok elhangzása után Tőkés László EP-képviselő és Csendes Lajos koltói polgármester leplezte le. Szót kapott mások mellett Bem szülővárosának, a lengyelországi Tarnównak a polgármestere, illetve Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is.

A kastélykertben mondott ünnepi beszédében Hoppál Péter államtitkár kifejtette, hogy a költő, a gróf és a tábornok alakját a szabadság szeretetének eszméje kötötte össze, ez útjukat a Partium és Erdély felé irányította, ahol egymásnak vállvetve küzdöttek. Bem történelmi szerepvállalása, hősiessége a sok évszázados lengyel-magyar barátság megpecsételése is. Ráadásul olyan stratéga volt, akinek elképzeléseiben az erdélyi magyarok és románok nem fordulnak szembe egymással. Ám a hadvezéri tehetség és a szabadságharcos lelkesedés nem volt elég ahhoz, hogy a túlerőt legyőzze. A harc elbukott: a költő sorsa a hősi halál, Telekié és Bemé a külföldi bujdosás lett. Az államtitkár arra kérte a ma már szabadon ünneplő koltóiakat, hogy őrizzék meg a szabadságharcos elődök emlékét, önfeláldozásuk értelmét pedig magyarázzák el a felnövekvő nemzedékeknek.

A szoboravatás után Tőkés László találkozott és eszmét cserélt a jövőre 20. évébe lépő Felsőbányai Alkotótábor több részvevőjével, akik Véső Ágoston festőművésszel az élen érkeztek a koltói ünnepségekre.

Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Továbbította:
Frigyesy Ágnes  Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke által alapított Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró, fotóriporter ©

Közzététel: 2014. szeptember 9.