„Aki fél, abban nem lehet teljes a szeretet”

25 éves a Tőkés László Alapítvány

Tőkés-díj Tófalvi Zoltán székely történésznek

Frigyesy Ágnes tudósítása és képriportja

– Aki fél, abban nem lehet teljes a szeretet – mondta Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő 2014. október 5-én Kisvárdán, a róla elnevezett Tőkés-díj idei átadó ünnepségét megelőző istentiszteleten. A 25 éves Tőkés László Alapítvány kuratóriuma idén huszadik alkalommal adta át a magasrangú elismerést Tófalvi Zoltán székely történész-kutatónak a kisvárdai református templomban.

Tőkés László igehirdetésében hangsúlyozta: – Huszonöt évvel ezelőtt, a kommunista diktatúra bukásának idején szintén a szeretet és félelem kapcsolatáról szólt a híveknek. A református püspök, EP-képviselő hálát adott a Jóistennek a kommunista diktatúra 25 évvel ezelőtti bukásáért, majd kiemelte, nem mondana igazat, ha csak azzal dicsekednének, hogy bátrak lettek volna, hisz szívüket áthatotta a szorongással teli félelem. Ugyanezt az Igét hirdette akkor is: Tele van a szívünk félelemmel, de le kell küzdenünk ezt a bénító érzést. mert aki fél, az válságban van.

– Félelem, a hallgatás és a hazugság volt jellemző a diktatúra időszakára, melyet az őszinte szókimondással próbáltunk legyőzni – mondta Tőkés László. Ha például meglátogatta és megfenyegette a pályakezdő lelkipásztort egy titkosszolgálati tiszt, arról is beszámolt a gyülekezet tagjainak. Újvárossy Ernő haláláról is őszintén beszéltek. Tőkés László szerint ezzel a szókimondó nyilvánossággal szemben tehetetlenné vált a titkosszolgálat. Kijelentette: – A félelem egyetlen hatékony ellenszere a szeretet! S ha a lelkipásztor őszintén aggódik híveiért, népéért, az igazi szeretet elűzi a gonoszt. A túlélés egyetlen útja ma is a szeretet népünk számára. Tőkés László igehirdetésében beszámolt arról az örvendetes tényről is, hogy Érmihályfalván Sas Kálmán emlékhelyet szenteltek fel.

További képek itt találhatók (esetleg Facebook-regisztrációra lehet szükség):

Frigyesy Ágnes képei

Az idei Tőkés László-díjat Tófalvi Zoltán erdélyi író, történész-kutató kapta, akit M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanár méltatott. Laudációjában kiemelte:
– Tófalvi Zoltán elvarázsolt ember, sajátos csodalény.  A különösen egyedi keletközép-európai sors méltóságteljes hordozója. Elszabadult igazságkereső, a hűség szobra, húsból-vérből valón, vagyis elkötelezett magyar értelmiségi. Különben hetven éves. Ilyenkor az ember leül a kertjében – ha van diófája, akkor az alá – és elmereng a múlton, vajon mi marad meg mindabból, amit eddig termelt? Tófalvi Zoltán ehelyett – bár gereblyézni valója lenne épp elég –jövőt tervez. Huszonnégy évvel ezelőtt – 1990 elején –kezdett el foglalkozni a romániai magyarság 1956-tal kapcsolatos szervezkedéseivel, s az ezt követő politikai perekkel.  Viszont a szigorúan őrzött és titkosított levéltári dokumentációhoz a romániai lusztrációs törvény megjelenése után csak 2002-től férhetett hozzá. Öt év múlva, 2007-ben – tehát hét évvel ezelőtt – indította útjára tíz kötetre tervezett sorozatát „1956 erdélyi mártírjai” címmel, amely sorozatból eddig öt kötet jelent meg, darabonként 750-800 oldalon. Tehát a hiány további öt kötet vagyis – kilóban számolva – körülbelül 4000 oldal.

M. Kiss Sándor professzor felidézte a díjazott életútját: Tófalvi Zoltán 1944-ben született. A múlt század nyolcvanas éveinek a végén – Temesvár Romániában, sajátos rendszerváltás Magyarországon, amit a múlt bajnokai rendszerkorrekciónak terveztek – felparázsoltatta a reményeket. Most majd megismerjük a múltunkat, s nemcsak a jövőnket tervezhetjük a magunk tehetségéből, a magunk erejéből. Aztán eltelt Tófalvi Zoltán életéből további bő évtized, amíg végre megnyíltak azok az addig titokzatos levéltárak, amennyiben tényleg megnyíltak. Vagyis: megkésett nemzedék vagyunk. Tófalvi Zoltánt közel hatvan évesen illette meg a múlt megismerésének joga.

A múlt! Fránya dolog ez a múlt. Más a múltképe annak, aki a szocialista államok belügyeinek karmai között élte meg – át és túl ezt a múltat, s más azé, aki akkor már létezett, s emlékei később érlelődtek tudássá, akár szakmai ártalomként is, mert történész lett, s más azoknak, akik könyvek oldaliról ismerkednek azzal a múlttal, azzal az 56-tal, ami nekünk életre szóló élmény és tanulság maradt. És más olyan ország polgárának, aki ennek a terrornak a szelét sem érezte, s csodálva tekintett a molotov koktélos pesti srácra, amint élet-halál harcot vív az orosz medvével, majd – ha még erre is volt irányultsága –döbbenve olvasta a sztorizástól már akkor sem tartózkodó nyugati lapok híradásait a magyarországi megtorlásról. S az erdélyi magyarok elleni megtorlásról ? Arról nem. Ott jobban őrizték a titkot Ott belső ügy maradt.

Mennyiben különbözik a magyarországi magyar történész helyzete a romániai magyar történész helyzetétől? – tette fel a kérdést M. Kiss Sándor. Majd rámutatott: – 1991-ben – az Antall – kormány kormányfőtanácsosaként – félig magán, félig hivatalos minőségben Erdélyben járt információkat szerezni, hogy volt-e valami megmozdulás 56-ban Erdélyben is? Kósza hírek voltak ugyan, de konkrét tudásuk nem. Voltak beszélgetései, voltak sokatmondó hunyorítások, de beszélgetőtársai leginkább hallgatásba burkolóztak, s azt ajánlották, hogy keresse meg a „szibirákokat”. Érezni lehetett a félelmet még akkor is. Mindezt csak azért mondta el, hogy érzékeltesse Tófalvi Zoltán vállalkozásának nehézségeit.

Tófalvi Zoltán a magyar és a román történetírás történetében először publikálta az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való együttérzés ürügyén elítélt tizenkét magyar és két román politikai fogoly kihallgatásának jegyzőkönyveit, a corpus delectiként emlegetett, az erdélyi kérdés megoldását sürgető, a magyar forradalom hatására született négy korábban egyáltalán nem ismert tanulmányt. De eddig el kellett jutni, az utat végig kellett járni.

Laudációjában M. Kiss Sándor felvázolta Tófalvi Zoltán életútját:
– A kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem történelem – filozófia szakán szerzett történelem tanári oklevelet. Pályáját a korondi gimnáziumban kezdte, aztán rádiószerkesztő lett, s mint ilyen újságíró is, majd televíziós szerkesztő. Egyetemistaként a Sóvidék történetével foglalkozott. 1989-ig három kötete jelent meg, ezek közül „A pogány fohászok faluja” Nyugaton – jelesen az Amerikai Egyesült Államokban – is sikert aratott. 1982 hozta meg számára a Szeku kitüntetett figyelmét. „A Temesváron élő atyhaiak közössége” címet viselő szociológiai munkáját a Szabad Európa Rádió folytatásokban, teljes terjedelemben közölte. Külön „honoráriumként” 1982 októberében egy házkutatás során a román belbiztonsági szervek kéziratai s tanulmányai egy részét a „biztonság kedvéért” begyűjtötték. Gondoljuk el: közel egy évtizedet a román biztonsági szervek kitüntetett figyelmétől kísérve élni. A Konduktor Romániájában. A „Sóvidék” népi fazekassága éppúgy témája volt, mind a Skandináviában élő magyar értelmiség hídszerepének vizsgálata. Értekezett Bolyai Farkas szembetegségéről, összesen 15 önálló kötet és hozzávetőlegesen 5-600 tanulmány, esszé, újságcikk fűződik nevéhez.

Díjnyertes dokumentumfilmek jelzik útját, amelyeket a Román Televízió magyar adása, a Duna Televízió vagy a Magyar Televízió sugárzott. Megnyerte a Hitel folyóirat 1994-es pályázatát, a Civitas Alapítvány filmpályázatának első díját, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 1997-ben, a Székelyföld című folyóirat 2000-ben ismerte el munkásságát egy-egy nívódíjjal. Kitüntette őt Petőfi Sándor szabad sajtódíjjal a Magyar Újságírók Közössége, majd 2014. március 15-én Marosvásárhely városa tüntette őt ki a „Könyv és gyertya” díjjal. Tófalvi Zoltán tehát termékeny, közfigyelmet kiváltó, szépen dekorált tudósember, aki méltán szerzett megbecsült nevet magának… Tófalvi Zoltán páratlan munkát végzett.

M. Kiss Sándor kutatásai nyomán megállapította:

– Az anyaország vezetése nagyvonalú gesztussal feláldozta az erdélyi magyarságot 1956-ban és azt követően, Kádár János és küldöttsége 1958 februárjában, nagyuras bukaresti fogadtatása után, a romániai magyar foglyokat egyszerűen kiszolgáltatta a megerősödött román nacionalista kurzusnak.

Ezzel is magyarázható, hogy a perek tulajdonképpen napjainkig ismeretlenek a közvélemény előtt, a Tófalvi Zoltán által feltárt sok tízezer oldalnyi anyag közzététele alapvető szemléletváltozást is jelenthet a történetírásban is. „Tófalvi Zoltán tabukat dönget…  – Drága jó Tófalvi Zoltán, elvarázsolt ember, sajátos csodalény, így kell hinni egy talpig értelmiséginek a tények perdöntő erejében. Enélkül sem élni, sem dolgozni nem érdemes. És túl minden kesernyés gondolaton, egyszer győzhet az igazság is. S az esélyt valóban meg kell teremteni. Éltessen Téged az idők végeztéig a mi Istenünk! Váltsa valóra álmodat: a szabadság rehabilitációja vezessen el a székely autonómiához. Írj és küzd érte továbbra is – zárta méltató gondolatait M. Kiss Sándor professzor.

Nagy öröm számomra, hogy köszönthetem azokat, akiknek megadta a sors, hogy itt lehetnek közöttünk azok közül, akik 25 éve elhatároztuk a Tőkés László védelmét szolgáló alapítvány létrehozását – e szavakkal kezdte köszöntő beszédét Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Alapítvány egykori alapító-elnöke.

Lengyel Szabolcs magáról a névadóról, Tőkés László egykori református lelkipásztor küldetéséről szólt. Külön kiemelte a Bálványosi nyári táborban elhangzott beszédeit. Rámutatott: épp a 2013-ban elmondott beszéde volt az oka, hogy román nacionalisták kezdeményezték a Románia Csillaga kitüntetésének megvonását, mivel Tőkés László előzőleg kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státuszt a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt Dél-Tirol esetében.

Lengyel Szabolcs hangsúlyozta: – A választások alkalmasak arra, hogy a volt szekus és kommunista vezetők és egyéb nacionalisták most is alaptalanul vádaskodjanak Tőkés László ellen. A hírekben hallhattuk a napokban, hogy 4 személy ellen pert kezdeményez, mert az egyik román televízióban koholt vádakat terjesztettek róla. Az itt lévő hallgatók tisztánlátása érdekében mondta el, hogy Tőkés Lászlóról rengeteg hazugság, álhír terjed, kérem, hogy ezeket ne vegyék komolyan – mondta a Tőkés Alapítvány elnöke.

Lengyel Szabolcs szólt a Tőkés László Alapítvány fennállásának 25. évfordulójáról rámutatva, hogy huszadik alkalommal adják át a Tőkés-díjat Tófalvi Zoltán író-történésznek, aki a magyarságért végzett kiemelkedő tevékenységéért kerül egy rangos névsor tagjai közé.

A teljesség igénye nélkül megemlített – a kulturális élet képviselői közül – néhány Tőkés-díjast: – Gelu Pateanut, Páskándi Gézát, Sára Sándort, Benkő Samut, Szörényi Leventét, Kallós Zoltánt, Nemeskürty Istvánt, Koltay Gábort, Tonk Sándort, Vári Fábián Lászlót, Bánffy Györgyöt, Koncsol Lászlót, Tőzsér Árpádot, Matuska Mártont, Czakó Gábort, Makovecz Imrét.

Az egyházi élet képviseletében köszönthették gyakran  az Alapítvány névadóját, Tőkés László püspököt, Tempfli József, Erdélyi Géza, Kocsis Elemér, Bölcskei Gusztáv püspököket, Fekete Károlyt, Papp Csabát, Csűry Istvánt.

A politikusok közül megkapták a Tőkés-díjat: – Ágoston András, Duray Miklós, Székelyhidi Ágoston, Für Lajos, Orbán Viktor stb.
A Tőkés László Alapítvány könyv megjelenésével is köszönti a 25 esztendőt.

Néző István helytörténész a fellelhető dokumentumok alapján nagy hozzáértéssel állította össze az anyagot. Lengyel Szabolcs hangsúlyozta: – Amikor kézbe fogják a kötetet és a sötét, homályos borítót látják, amelyen csak néhány pislákoló fény és Tőkés László profilja látható, valószínűleg kellemetlen, rossz érzés tölti be lelküket. Ez az érzés töltötte be ama 300-400 ember lelkét is, akik 1989. december 12-én a kopjafánál ökumenikus istentisztelet keretében imádkoztunk Tőkés László és családja életéért. Sokan ülnek itt a padokban, akik még emlékeznek erre a nagyon hideg éjszakára. Innen indultunk… félelmetes, kilátástalan helyzetből, amelyben csak néhány gyertya pislákoló fénye és Tőkés László alakja adott reményt…

1989 szeptemberében azt vállalták néhányan, hogy támogatni fogják a Magyarországon tanuló teológusokat. A Tőkés László vezette romániai forradalom eredményeként az ott működő teológiák szabadon vehettek fel hallgatókat, ezért dolguk csak ott volt, ahol nem volt képzés. Ilyen a szlovákiai, erdélyi, kárpátaljai görögkatolikus és kárpátaljai református teológusképzés. 1996-ig több mint 3 millió forint segítséget nyújtott a Tőkés László Alapítvány  a leendő lelkészeknek, hogy visszatérve szülőföldjükre hirdessék az Igét, irányítsák a kisebb nagyobb gyülekezeteket.

2004-től az alapítvány legfontosabb tevékenységévé a határainkon kívül magyar iskolába járó diákok támogatása volt. Lengyel Szabolcs köszönetet mondott minden támogatónak, külön kiemelve, hogy az elmúlt tanévben az Emberi Erőforrás minisztere, Balog Zoltán a saját miniszteri keretéből 9,5 millió forinttal segítette az alapítvány munkáját. Így vált lehetővé, hogy 234 fő részesülhetett ösztöndíjban.
A Tőkés László Alapítvány elnöke rámutatott: A most megjelent kötet sötét borító hangulatából sikerült kibontakozni, tovább jutni, célokat megvalósítani.  A színes, fényes lapok egy kicsit az alapítvány fejlődését, eredményeit is jelzik.

A 25 éves jubíleumi ünnepi eseményen számos közéleti személyiség köszöntötte a résztvevőket, mint például Százvai László kisvárdai református lelkész, Erdélyi Géza ny. püspök Felvidékről, Kerekes Miklós kuratóriumi tag, Ajak város polgármestere és Lelesz Tibor, Kisvárda város polgármestere.

A kiemelkedő ünnepi esemény szeretet-vendégséggel zárult.

Közzététel: 2014. október 7.