Uralkodni, vagy szerényen a háttérből szolgálni, kétség kívül nekem az utóbbi sokkal kedvesebb! Azt tapasztaltam, hogy a világ nem kiállt uralkodni akaró hatalmaskodók után, de egy kisebb testvérre, ki a gondokat jósággal megoldja, aki szerényen, megbízhatóan jelen van, azért mindenütt, mindenki sorban áll!
Csodálatos felszabadító érzés, ha Jézus tanácsára alázattal ki tudod mondani: "haszontalan szolga vagyok, hiszen csak azt teszem, ami a kötelességem"! Eltölt egy nyugodt békesség, tudod, hogy haza értél, most már a helyeden vagy! Akár a testnek szervei csendesen végzed dolgodat, akkor jól, ha nem sajogsz, ha észre sem veszik, hogy ott vagy és munkálkodol! Ki érzi a szívet, a tüdőt, a májat? Csak, ha sérült, ha beteg akkor omlik a hiánya sajogva rád!
Tudatosan merd vállalni a kisebb testvériségedet, ezt az alázatos isteni utat és boldog leszel! Ha ezt teszed nem kell harcolj senkivel, helyedet nem veszik el, mert te ott vagy ahol a part szakad! Végzed szerényen a dolgodat, s teremtőd ki a rejtekben is lát, ki e világnak egy kis morzsáját jósággal a kezedbe adta, jól fogja látja, hogy mindenben hű és derék társa vagy. Magadról megfeledkezve, világ dolgait oldod, kicsiben hű vagy, sokat bíznak rád, úgy leszel nagy, hogy mindenkinek a szolgája vagy!
Bízzál Mesteredben, Ő is, ezt az utat járja! Ne félj, bölcsen tedd a dolgodat, ott ahol vagy, alázattal szolgáld a legkisebbeket, a világ baját válladra véve részévé válsz Teremtőd nagy művének, és így, Istened szép vonásai szépen felragyognak a föld porából, halhatatlanná váló arcodon!
Szeretettel, Csaba t.
2014. november 11. – Kedd: „Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ... haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.” Lk 17,7-10
Közzététel: 2014. november 13.