Szeleczky Zita színművészre, a „nemzet kishugára” emlékeztek

Váli Anna felvételeivel

2016. május 18-án, az „Ülj ide, gyűlj ide, népem” című beszélgető-műsor mostani estjén Hit és magyarság címmel emlékeztek Szeleczky Zita színművészre, a „nemzet kishugára” az Aranytíz Kultúrházban.

Szeleczky Zita, „a nemzet kishuga”

A Budapesti Székely Kör rendezvényén Lovag vitéz Jávor Zoltán ny. főiskolai zenetanár, Szeleczky Zita keresztfia, a Művésznő szellemi hagyatékénak gondozója idézte fel Szeleczky Zita alakját, majd Czuh János, a „Nemzet kishugáért” Kulturális és Hagyományőrző Alapítvány elnöke, a „100 éve született Szeleczky Zita” program főszervezője számolt be terveikről.

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Az estet Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró moderálta, aki hangsúlyozta: - Szeleczky Zita eszménykép volt. Soha nem felejtkezett el gyökereiről, mindig tudta, mit jelent magyarnak lenni! Soha semmi nem tántoríthatta el attól, hogy külföldön is törődjön magyar honfitársaival. Mindenhol megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy maga köré gyűjtse a külföldön élő magyarokat. Önzetlensége, hazaszeretete és tenni akarása rengeteg embernek adott erőt az újrakezdéshez még a háború vagy a menekülés éveiben is.

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Mint ismeretes, Szeleczky Zita életpályájának megtöretését egy Petőfi-vers elmondása okozta, s egy szerep visszaadása. A kommunista diktatúra gépezete és hálózata azonban nem ismert pardont! A Budapesti Népbíróság a következő hamis vádat fogalmazta meg a neves művésznővel szemben:

„Szeleczky Zita terhelt 1944. évi március 19-ik napjától 1944. végéig Budapesten, a Városi Színházban tartott úgynevezett kívánsághangversenyeken és a rádióban gyakran fellépett, ezeknek a során prózában és versben bíztatott a háború folytatására, uszított az oroszok ellen…”

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Gobbi Hilda kiállása színésztársa mellett példaértékű: „A színész, amikor játszik, a munkáját végzi. És a színész munkájával együtt jár a lelkesedés. Én nem csak most emeltem szót Szeleczky Zita mellett, hanem amikor ez még veszélyt jelentett. 1948-ban, amikor „in contumatiam” elítélték állítólagos népellenes cselekményei ügyében, röhej, hogy mi volt a fő vád ellene. Szavalta Petőfi versét: „Jön a muszka, jön a muszka, itt is van már valóban…” Azután meg antiszemita lett. Elmondtam, hogy együtt végeztünk Zitával, és soha jobboldali kijelentést én tőle nem hallottam. Díszmagyart viselt az esküvőjén, magyaros estélyi ruhákban szavalt, legtöbbször Adyt, aki ugye mégsem volt nyilas! Igaz, mélységesen vallásos volt, és így Mécs Lászlót is szavalt, de azóta Mécs Lászlót is rehabilitálták… csak hitvány emberek hihetik, hogy Zita antiszemita lett volna… Színész volt, aki játszotta a rá osztott szerepet. És Zita a rá osztott szerepet mindig nagyon jól játszotta, mert szuper tehetségű színésznő volt.”

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Jávor Zoltán felidézte az emigrációba kényszerített Szeleczky Zita életútját. A művésznő megalapította a Magyar Színjátszó Társaságot Buenos Airesben, majd 1952-től a társulat neve Dél Amerikai Magyar Színjátszó Társaságra változott. 1951-ben megnyitotta az általa alapított Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Szeleczky Zita, a magyar színjátszás nagyasszonya közben szavalt, szavalt és szavalt. A művésznő mintegy 30 költő 50 versét szavalta önálló estjein, díszmagyar ruhában.

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Az 1956-os forradalom idején szózatot intézett a világ asszonyaihoz: Részlet a drámai hangvételű közleményből: „Több, mint három hete küzd már az én drága Hazám, Magyarország, egy brutális ellenség, az orosz megszállók ellen. Egy fegyvertelen kis nép, a Szovjetunió óriási katonai ereje ellen. A magyar zászló ma a szabadság jelképe a világ összes népe számára… Ez alatt a hosszú 22 nap alatt háromszor jött már a híradás, hogy a magyar hazafiak ellenállását elfojtották. Soha nem volt igaz! Ma sem az! Magyarország folytatja kétségbeesett küzdelmét, mert nem akar, és nem tud tovább élni az orosz megszállás, a kommunista kormány és annak titkosrendőrsége által rákényszerített, embertelen életformák között!... Kétségbeesett üzeneteik eljutnak hozzánk: „Segítsetek! Küldjetek muníciót, már nem bírjuk tovább, asszonyaink, gyermekeink harcolnak már! Segítsetek! S. O. S.!... S. O. S. És a Nyugat hallgat! Az egész becsületes világ a magyarság segítségére szeretne sietni. Mégsem mozdul senki. Az UNO mindenkit megbénít. Huszonkét napja egyfolytában hull a magyar vér! Ömlik olyan áradatban, hogy azt innen el sem tudjuk képzelni. Akik a Hazában nem estek el, elpusztulnak a vesztőhelyen. Kádár, ez a gyilkos bábfigura, törvényszékeket állít fel, amelyek tanúk nélkül, titkos üléseken ítélik el a felkelőket, s az ítéleteket azonnal végrehajtják…”

Jávor Zoltán

45 évnyi emigráció után térhetett haza 1990. szeptember 19-én, a rendszerváltozás hajnalán. Élete eggyévált magyar népével, bármerre járt a nagyvilágban vagy idehaza, hirdette: „Annyira egy vagyok a magyarsággal, annyi szeretetet, megbecsülést kaptam egy nemzettől, amennyit egy színésznő csak álmodhat az életében. Amikor Magyarország boldog és gazdag volt, akkor boldog és gazdag voltam én is. Amikor koldus és kifosztott lett, az lettem én is. Hogyan lehetne nekem más a sorsom, amikor egy vagyok vele…”

Az est folyamán több verset felidéztek a Művésznő előadásában.

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

Szeleczky Zita színművészre emlékeztek

-y-nes

Közzététel: 2016. június 10.

Budapesti Székely Kör