Nincsen jövő múlt nélkül!

„Légy jó magyar ember!” (Márton Áron)

Kacsó Fugecu, Váli Anna
és Frigyesy Ágnes felvételeivel ©

SZÁSZ ISTVÁN TAS erdélyi magyar orvos, szakíró, közíró, szerkesztő, huszonkét kötet szerzője, az erdélyi HITEL emlékmúzeum alapítója, Márton Áron Emlékérem tulajdonosa (2013) volt a Budapesti Székely Kör vendége 2016. november 2-án.

A budavári Borsos Miklós Emlékmúzeumban rendezett esten Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró faggatta az erdélyi írót „Ülj ide, gyűlj ide, népem” elnevezésű beszélgetőműsor sorozata keretén belül. Szász István Tas szólt a családi, szülői örökségről, szülei kolozsvári házában alakult meg az erdélyi Hitel szerkesztősége. Házukban találkoztak a kor legnagyobbjai: Kós Károly, Tamási Áron, Márton Áron, Makkai Sándor püspök fia, a folyóirat alapítója stb. A Hitel folyóiratot 1935-ben indította el Makkai Sándor püspök fia, Makkai László.

Szász István Tas a kolozsvári 2. sz. Magyar Fiúközépiskolában érettségizett (1954). Felsőfokú tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kezdte, de 1959-ben, ötödéves korában 21 évesen politikai vádak alapján eltávolították az egyetemről. Mint ólombányász, majd ólomkeretes ablakkészítő segédmunkás dolgozott Borsabányán, Aranyosgyéresen és Kolozsváron, s csak 1962-ben szerezhette meg orvosi diplomáját. 1962-től körzeti orvos volt a Szilágyságban és a Maros mentén, a főorvosi vizsga letétele után a kolozsvári Pszichiátriai Klinika orvosa. Részt vett a kolozsvári Mentálhigiénés Központ megszervezésében, az intézmény létrejötte után azonban Kolozsborsára helyezték az idült elmebetegeket ellátó kórházba. Ekkor települt át Magyarországra, ahol Pápakovácsiban, majd nyugdíjazásáig Leányfalun körzeti orvos. Makovecz Imre építész barátilag állt mellé, s az általa tervezett, majd felépült házban őrzi jelenleg az egykori Hitel folyóirat pótolhatatlan példányait, az átmentett bútorok, festmények, kulturális értékek jelentős részét, amit az erdélyi író húsz év alatt csempészett át Magyarországra.

Szász István Tas hitvallása:
„Életem meghatározója, mint annyi más ember esetében is a születésem helye és időpontja volt, vagyis az, hogy milyen családban és mikor jöttem világra. Már akkor – öntudatlanul is – leckét kaptam, hiszen a szülői házamban szerkesztetett kolozsvári Hitel folyóirat két csodálatos munkatársa indított utamra. A református Tavaszi Sándor püspökhelyettes-író megkeresztelt reggel, s délután az éppen akkor püspöknek jelölt Márton Áron is eljött és megáldott e szavakkal: légy jó magyar ember.

Életutamat ma már biztosan tudom, hogy a gondviselés első perctől kezdve kijelölte és minden nehézség és küzdelem, s minden Isten segítségével elért siker, percről percre terelt a feladatomnak megfelelő helyes irányba. Immáron 77 éves koromig ebből állt össze nehéz és szép életutam, és ennek köszönhetően győződhettem meg arról, hogy ha a felkínált feladatot elfogadod – s itt ismétlem Márton Áron püspöki jelszavát: „Non recuso laborem, egyszerűen fordítva: nem utasítom el a feladatot” – akkor megkapod hozzá a segítséget, legyen az alkalmasság, képesség, erő, szorgalom vagy külső körülmények. Soha sem akadálymentesen, de ha határozottan lépsz előre, hittel, bizakodással, odaadással, a végső siker még akkor is megszületik, ha már-már azt hiszed reménytelen. Ilyenkor azonban kellő alázattal tudnod kell, hogy minden siker egyedül Istent dicséri. Soli Deo gloria!

Az egymást követő feladatok teljesítése során aztán lélekben, szellemiekben, s ha kell testiekben is fejlődik az ember. Fejlődésének legfőbb hozadéka pedig Isten és felebarátjainak szolgálata mellett, saját hitének megszilárdulása, mondhatnám szervülése. Annak megnyugtató tudata, hogy soha nincs egyedül, ha a helyes úton jár, s ha megtévedne, akkor is megkapja a figyelmeztetést az iránymódosításhoz.

Az az ember, aki mindezt megtapasztalhatja, boldognak nevezheti magát, mert mint azt Pál írta Timóteusnak, a munkának terhét hordozván – kellő alázattal és szerénységgel, teszem ismét hozzá – Jézus Krisztus jó vitézének érezheti magát.”

A Budapesti Székely Kör rendezvénye a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásával valósult meg.

Közzététel: 2016. november 6.