Elhunyt Kallós Zoltán, a néprajzkutatás kiemelkedő alakja

Életének 92. évében, szerdán délután elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja.

A hírt a Kallós Zoltán Alapítvány illetékese erősítette meg az MTI-nek. A közlés szerint a neves néprajzkutatót (aki 2013-as Világtalálkozónk fővédnöke volt – BSZK) rövid szenvedés után válaszúti otthonában érte a halál.

Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a Kolozs megyei Válaszúton (Rascruci). Szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat kolozsvári református kollégistaként, tanárai biztatására kezdte gyűjteni. A fiatalok szokásrendjét, udvarlási hagyományait és népdalkincsét feldolgozó gyűjtőmunkájával első díjat nyert egy népdalpályázaton, és végleg eljegyezte magát a néprajzzal. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, a kalotaszegi Magyarvistán (Vistea) tanított.

Kallós Zoltán a széki lakodalmas menetben, 1971-ben | fotó: Korniss Péter

A kolozsvári zeneakadémia elvégzése után 1955-től a moldvai csángók közt, Lészpeden (Lespezi), majd a Gyimes völgyében tanított. 1957-ben és 1958-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959 és 1968 között Gyimesben egy faipari vállalatnál dolgozott, de a néprajzi gyűjtést tovább folytatta.

Eredményeire Magyarországon is felfigyeltek, a hatvanas évek elején Kodály Zoltán hordozható magnetofont küldött neki, megkönnyítve a korábban fonográffal, majd 10-15 kilós magnóval végzett gyűjtést.

1969-ben szabadfoglalkozású lett. Minden idejét és erejét a gyűjtésnek szentelte, alkalmi kutatási megbízásokkal dolgozott főként Gyimesben, Kalotaszegen, a Mezőségben és Moldvában. A népköltészet, a népszokások és a néptáncok mellett a bőr, fa, textil és kerámia használati tárgyak, valamint a ruhákon, a bútorokhoz tartozó szöveteken, függönyökön, ágyterítőkön megjelenő varrott és hímzett díszítések is érdekelték.

Publikációinak sorát az 1969-ben kiadott Balladák könyvével nyitotta meg, nagy szakmai és közönségsikert aratott. Ezt követte 1973-ban az Új guzsalyam mellett című néprajzi gyűjteménye, majd 1989-ben a Martin Györggyel közös Tegnap a Gyimesben jártam és Mikor Csíkból elindultam kötetek. 1996-ban az Ez az utazólevelem (Balladák új könyve) hangzó melléklettel jelent meg, 2003-ban Világszárnya címmel moldvai magyar népmeséket, 2004-ben Elindulék este guzsalyasba címmel moldvai magyar népköltészetet adott közre. 2014-ben ismét kiadták a számos dokumentummal bővült Balladás könyvét.

Az életművét megkoronázó, hatalmas forrásmunkában több mint félezer balladaváltozat található, tartalmazza a korábbi kiadás teljes anyagát, kibővítve addig még nem közölt szövegváltozatokkal, dallamokkal és mellékletként 20 órányi eredeti hangfelvétellel.

A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte e három nép hagyományait az észak-mezőségi falvakban Szék környékén, Kalotaszegen a Nádas-menti falvakban, a gyimesi csángóknál és a moldvai csángóknál.

Gyűjtőmunkájával 15 ezer dallamot jegyzett le, 26 kazettát adott ki, közülük 8 balladákat tartalmaz. Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon, egy lemezét Amerikában is kiadták. A dalokat énekelte is, hangját az Ökrös együttessel közös lemeze őrzi. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és istápolásával is.

Nagy szakmai alázattal és kíváncsisággal végzett munkáját a rendszerváltozás után kitüntetésekkel ismerték el, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést. 2013-ban a Romániai Népművészeti Akadémia tagjává avatták.

2014-ben a Nemzet Művésze címmel, 2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) életműdíjával tüntették ki. 2017-ben megkapta a Kossuth Nagydíjat és a kulturális örökségvédelem terén legrangosabbnak számító uniós elismeréssel, az Európa Nostra-díjjal és közönségdíjjal tüntették ki.

A kommunista rendszer által 1950-ben elkobzott válaszúti családi birtokot 1992-ben szerezte vissza, a szellemi és tárgyi javak megőrzésére érdekében összvagyona felajánlásával még abban az évben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely szórványközponttá fejlődött, óvodát, iskolát, közművelődési központot és múzeumot működtet. A kúriában 1998-ban nyílt először kiállítás a nagyközönség számára, majd az épület renoválása után, 2010-ben megnyitották a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központot, amely az általa gyűjtött mezőségi, kalotaszegi és erdélyi szász népviseletek és használati tárgyak gyűjteményének ad otthont.

„Én azért gyűjtöttem, mert gyönyörűnek találtam, úgy az énekeket, táncokat, balladákat, mint a tárgyakat” – vallotta kultúramentő szenvedélyéről. A ma már mintegy hatezer darabból álló gyűjteményben az ő egyedi válogatásában kerültek egymás mellé és váltak közkinccsé az egymástól messze eső gyűjtőterületek darabjai. 2017 júniusában a gyűjtemény a magyar állam támogatásával megkétszerezte kiállító felületeit.

Sebő Ferenc: tudását átadta másoknak

Kallós Zoltán ismertette meg a világot a Mezőség elfeledettnek hitt hangszeres, táncos hagyományaival. Olyan gyűjtő volt, aki tudását, anyagait másokkal is megosztotta és bátorította a fiatalokat – mondta Sebő Ferenc az MTI-nek.

A Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, előadóművész annak kapcsán beszélt erről, hogy szerdán életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja.

Sebő Ferenc kitért arra, hogy amikor 1971-ben először ment gyűjtőútra Erdélybe, Kallós Zoltán az állomáson várta őket Széken.

„Az alsótöki lakodalomba mentünk Éri Péterrel gyűjteni, akkor találkoztunk először. Gyűjtéseink során olyan helyekre vitte el minket, ami nekünk fontos volt. Cipelt minket hegyen-völgyön át. Több évtizeden keresztül gyűjtöttünk zenét az iránymutatásával, mindig pontos címre küldött minket” – tette hozzá.

Fontosnak nevezte, hogy Kallós Zoltán az ötvenes-hatvanas években megtalálta a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia kutatóival, Martin Györggyel és a Pesovár-testvérekkel is, így munkájához segítséget tudott kapni Magyarországról, ahová aztán gyűjtéseinek az eredménye átkerülhetett. Ahogy Kallós Zoltán tavaly márciusban, a Kossuth Nagydíja alkalmából az MTI-nek felidézte: egy budapesti út során Kodály Zoltánnal is találkozott és egy magnót kapott tőle.

„Kallós Zoltán a hagyományok gyűjtése mellett a válaszúti bentlakásos kollégium létrehozásával gondoskodott arról is, hogy a szórványvidéken élő magyar gyermekek ne kallódjanak el és ismerjék meg a magyar kultúrát” – emelte ki Sebő Ferenc.

Kelemen László: életműve nélkül ma nem virágozna a magyar népművészet

Kallós Zoltán életműve nélkül ma nem virágozna a magyar népművészet szerte a Kárpát-medencében – méltatta az MTI-nek a magyar néprajzkutatás szerdán elhunyt kiemelkedő alakját Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója.

Kallós Zoltán más kutatókkal együtt olyan újszerű szemléletet indított útjára a néprajzkutatásban, amelynek egyenes következménye lett a táncházmozgalom és az, hogy ma a Hagyományok Háza kiemelt nemzeti intézményként dolgozhat – mondta el Kelemen László.

Kiemelte Kallós Zoltánnak a Ceausescu-diktatúra által elzárt Erdélyben született munkáit, a Balladák könyve és az Új guzsalyam mellett című köteteket, valamint a 25 CD-s Kallós Archívum című sorozatot is.

„Ezek olyan klasszikus gyűjtések, amelyek még abban az időszakban születtek, amikor Erdélyben élt a népművészet, a népzene és a néptánc” – fogalmazott. Hozzáfűzte azt is: Kallós Zoltán gyűjtéseinek is köszönhető, hogy a néprajzkutatóknak, hagyományápolóknak ma is van hová nyúlniuk és van mit átadniuk az újabb generációknak.

Kelemen László pótolhatatlannak nevezte a néprajzkutató válaszúti birtokán létrehozott szórványkollégium munkáját, kiemelve, hogy a Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett virágzó szellemi centrum tevékenysége ma már az egész Mezőségre kiterjed.

RMDSZ: az egész Kárpát-medencei magyar közösség szegényebb lett

Kallós Zoltán néprajzkutató távozásával az egész Kárpát-medencei magyar közösség szegényebb lett – tudatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az MTI-hez szerdán eljuttatott méltatásában.

A romániai kulturális minisztériumot többször is irányító Kelemen Hunor százezrek példaképének tartotta Kallós Zoltánt, a néprajzkutatót, népzenegyűjtőt, az erdélyi táncházmozgalom elindítóját. Mint fogalmazott: a 20. század legnehezebb évtizedeiben is az elnyomás fölé emelkedett.

„Kallós Zoltánt nem tudta legyőzni a történelem. Olyan volt, mint Erdély, mindent túlélt, ezzel pedig egyre erősebbé és edzettebbé lett” – fogalmazott a politikus.

Véleménye szerint Kallós Zoltán nevelője és tanítója volt mindazoknak, akik betértek hozzá. Példátlan nagyságú és jelentőségű életművet alkotott, amely az egész nemzet múltját, több évszázados történetét magába sűrítette. Általa vált megismerhetővé és megérthetővé a távoli múlt. Úgy vélte, Kallós Zoltán az emberek fejében kutatott, onnan hozta felszínre az információt és gondoskodott a megőrzéséről.

„Bár tanácsért és tiszta forrásért már nem fordulhatunk hozzá, nekünk, azoknak, akik itt maradtunk, kötelességünk élénken emlékezni mindarra, amit ez a nagy tudású és alázatos ember ránk hagyott” – fogalmazott a szerdán elhunyt Kallós Zoltánt méltató írásában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

Kékedi László: a 20. század egyik legnagyobb magyar folklórgyűjtője volt

Kallós Zoltánban Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett a 20. század legnagyobb magyar folklórgyűjtőjét tisztelhettük – emlékezett a szerdán elhunyt néprajztudósra Kékedi László, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA)Népművészeti Tagozatának vezetője.

Kallós Zoltán az MMA tagja volt, a köztestület 2015-ben életműdíjával tüntette ki az erdélyi néprajztudóst. Kallós Zoltánt az MMA saját halottjának tekinti.

Kékedi László szerint Kallós Zoltánnak meghatározó szerepe volt mind a magyar, mind a román táncházmozgalom megszületésében, kiteljesedésében.

„Személye a népművészet egyik csodája volt. A magyar népművészetnek és néprajztudománynak mind a zenei, mind a néptánc és a kézművesség vonalán is hatalmas veszteség” a halála – fogalmazott az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője.

Kékedi László felhívta a figyelmet arra is, hogy Kallós Zoltán önzetlenül segítette a népzene, a néptánc, a népköltészet, a kézművesség iránt érdeklődők teljes generációját. 1992-ben létrehozta a Kallós Alapítványt, ahol megoldották a szórványban élő magyarok oktatását. Létrehozta Közép-Európa szinte legnagyobb kiállítását-gyűjteményét, amely a Mezőséget, Gyimest, Moldvát és Kalotaszeget összefogja.

Szép Gyula: teljes életét arra áldozta, hogy összegyűjtse, ami összegyűjthető

Kallós Zoltán a teljes életét arra áldozta, hogy összegyűjtse a magyar népi kultúra értékeit – méltatta az MTI-nek a szerdán elhunyt néprajzkutatót Szép Gyula kolozsvári népzenész, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány egyik alapítója, jelenlegi alelnöke.

Szép Gyula úgy vélte: Kallós Zoltán népzenei gyűjtései nyomán elölről kellene kezdeni a magyar népdaltípusok osztályozását. Szerinte ugyanis a Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtései alapján Járdányi Pál által elkészített tipizálás Kallós Zoltán gyűjtései után meghaladottá vált. Kallós ugyanis megannyi olyan dallamtípust, dallamváltozatot gyűjtött, amelyekkel előtte a gyűjtők nem találkoztak.

A Kolozsvári Magyar Opera igazgatói tisztségét is betöltő Szép Gyula szerint Kallós Zoltán időben érzett rá arra, hogy a társadalmi folyamatok az Erdélyben és Moldvában részben még megmaradt népi kultúra eltűnéséhez vezetnek, ezért megpróbálta összegyűjteni, ami még összegyűjthető. Egy anekdotát idézve megemlítette, hogy előtte a néprajzkutatók addig jutottak, ameddig vonat járt. Ő a végállomásoknál sokkal tovább és sokkal mélyebbre ment.

Szép Gyula elmondta: nem ismer olyan gyűjtőt, kutatót, aki annyira önzetlenül lehetővé tett volna a gyűjtéseihez való hozzáférést, mint Kallós Zoltán. „Én is úgy kezdtem a hetvenes években a népzenélést, hogy az első utam hozzá vezetett. Ő adott a gyűjtéseiből is, de adott hangszert is, húrt is, meleg levest és szalonnát is, és irányított, hogy hová menjünk, kitől tanuljunk. Teljesen természetes volt neki, hogy a teljes tudását és gyűjtését mindenki számára felajánlja” – hangoztatta.

Szép Gyula szerint kevés embernek teljesülnek be olyan szépen a vágyai, mint Kallós Zoltánnak, hiszen a gyűjtéseit publikálta, tárgyi gyűjteménye számára létrehozta a válaszúti múzeumot, a mezőségi gyermekek magyarságának a megőrzésére létrehozta a válaszúti szórványkollégiumot.

„Ennek ellenére nem mondanám, hogy felhőtlenül boldog ember volt. Mindig aggódott az erdélyi magyar közösség sorsáért” – tette hozzá Szép Gyula.

Isten veled – Így búcsúzott Kallós Zoltántól Orbán Viktor

Kallós Zoltántól a miniszterelnök a közösségi oldalán egy videóval búcsúzott. A Kossuth-nagydíjas néprajzkutató és népzenegyűjtő szerdán délután hunyt el.

Forrás: magyaridok.hu

Közzététel: 2018. február 14.

Budapesti Székely Kör