Végső búcsú Kiss Sándor alapító tagunktól

Születési idő: 1936. június 20 Marosvásárhely/Mezőfele

Elhunyt: 2020. május 6-án Budapesten

Kiss Sándort, a Budapesti Székely Kör alapító tagját, a Maros Állami Székely Népi Együttes egykori szervezőjét 2020. június 4-én kísértük utolsó útjára Budapesten, a Reménység Szigetén.

Az Erdélyi Gyülekezet templomában tartott gyászszertartáson Publik Antal, egykori osztálytársa, Várady Mária erdélyi-örmény színművész, egykori kollégája és Siklós Endre a barátok nevében mondott búcsúbeszédet. Szilágyi Enikő színművész, egykori kolléga Belgiumból küldött búcsúbeszédet. A református temetési szertartást Tarr Csaba református lelkész végezte.

Kiss Sándortól, hűséges tagunktól búcsúztak a Budapesti Székely Kör tagjai, a Rákóczi Szövetség képviselői, melynek alelnöke volt, az örmény közösség, valamint a Zuglói Fidesz, ahol aktívan tevékenykedett.

Publik Antal és Siklós Endre búcsúbeszédét, valamint Szilágyi Enikő színművész búcsúlevelét teljes terjedelemben közöljük. A temetésen elhangzott Székely Miatyánk verssel búcsúzunk mi is Tőle! Isten Veled Sanyi!

Szilágyi Béla: Székely Miatyánk

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!
Kitől jön élet és halál!
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal
Vígaszra csak ott talál!
Nagyobbak voltunk minden népnél,
S ha meghalunk is, úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk!

A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bízott…
Te székely Isten! Félünk téged,
Bár sújtva sújt az ostorod!
Atyánk! Bár itt van a halálunk,
Büszke lelkünk nem kesereg
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,
Megszenteltessék a neved!

Óh, jöjjön el a Te országod!
Add, hogy még boldogok legyünk!
Add, hogy még egyszer ránk nézzen
A mi Szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog
Székelyhon minden hű fia!
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bús, gyászos éjszaka!

A Te akaratod legyen meg!
Hogyha már minket elhagytál,
Ha fohászkodunk, már nem hallod
A sorsunk egy hős halál,
De engedd meg, hogy kis fiunknak,
Kikért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein
Egy dicső székely kikelet!

Ne vígy minket a kísértésbe!
Ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben
Mindig csak Székely vére folyt!
Ne add, hogy Benned is csalódjunk!
Ne add, hogy Ne higgyünk Neked…
Nem lehet az Istenünk,
Hogy cserben hagytad népedet

Tied lesz Hatalom, Dicsőség!
Ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk, múltunkban bízó
S, jövőnk szülő reményt vetett
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Merészebb, mint más népeké!
Vállaljuk, ami lehetetlen
Mert felnézünk a nap felé

Tanuljatok, Ti földi népek!
Érezzétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből
A sír szélén is reményt fakaszt!
Érezzétek a Szent hitet
Mit minden hű Székely szív dobog!
Érezzétek!… s megértenétek.
Hogy a Székely csak győzni fog!

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!
Mi szépen, csendben meghalunk…
Mert tudjuk: egyszer még felharsan
Erdély szent hegyein dalunk!
S bár míg szívünk szent keservével
Egy jégvilágban megfagyunk,
Hisszük most… s hisszük mindörökké!
Ámen! Hogy székelyek vagyunk!

Frigyesy Ágnes és Váli Anna felvételeivel

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Sándor, drága barátom, drága barátunk!

Elmentél, a mindig segítőkész SZÉKELY szíved megszűnt dobogni. Te, aki egész életeden át, mindig és mindenkor emberségből, becsületességből, HAZASZERETETBŐL kifogástalan minősítésre vizsgáztál. Te, aki alapító tagja voltál a ma is olyan szépen, hasznosan működő Budapesti Székely körnek. Most, az Úr magához szólított. Nagy űrt hagytál magad után, amit nem pótolhat senki, mert Te egyedi voltál és az is maradsz emlékünkben.

Osztálytársak voltunk és már egész fiatalon, a mivoltoddal kiérdemelted a megbecsülést és a tiszteletet, nem csak az osztálytársaidtól, hanem az egész iskola tanulóitól és tanáraitól.

Később, Marosvásárhelyen, a MAROS NÉPTÁNC ÉS ÉNEK MŰVÉSZ EGYÜTESNÉL, ahol a tökéletes szervezési tevékenységed, biztosította az egyesület állandó, gazdag műsorainak fellépési lehetőségét.

Mindenhol, bárhol is dolgoztál, a szereteted kisugárzása, állandó segítő készséged, mély hatást hagyott a munkatársaid körében.

Tudom, hogy ott fent is számíthatunk Rád és segíteni fogsz a Magyar Nemzet és a Székelyek nemes tervének megvalósításában.

Akinek emléke az élők szívében megmarad, az nem hal meg SOHA! Búcsúzunk Tőled! Emléked, örökkön örökké élni fog szívünkben! Nyugodj békében!

Publik Antal osztálytársad

Szeretett Sándor Bátyám!

Bocsásd meg, hogy nem vagyok jelen búcsúztatásodon, ezért rád emlékező írásom felolvasására barátodat, Dr. Lohinay György urat kértem meg.

Barátságunk rövid volt, de igaz, mélyen tiszta és nagyon emberi. Már első találkozásunk alkalmával nem volt köztünk idegenkedés, tartózkodás. Úgy tűnt nekem, már régóta ismerjük egymást, csak közben évtizedek múltak el és ezidő alatt nem volt lehetőségünk egymás meglátogatására.

Egyetlen köteted jelent meg, „Összetört cserepek nyomában” című memoár írásaiddal. Pedig írhattál volna sokkal-sokkal többet, csak az otthoni, kemény, próbára tevő erdélyi élet nem tette ezt lehetővé számodra. Életutadat tekintve, Te is az Úr kiválasztottja voltál. Mennyi mindent tettél az erdélyi kultúráért, mint közönségszervező a néptánc helyi világában, magadat soha nem kímélve. Idézem szavaidat: „A kultúra a nemzet erőssége és én ennek a szervezésére kaptam feladatot, semmi sem véletlen”

Valahányszor a hamisság megkörnyékezett, vagy az erőszak vállalt magyarságodat megtörni akarta, bátran, minden félelem nélkül a Gonosz szemébe néztél. Remek önmegfogalmazásod még ma is lüktet bennem: „Az idők napszámosa voltam, akit aprópénzzel fizetett ki az Élet. Nagy szerencsém, hogy amikor nagy baj volt, mindig Mária kötényébe estem.”

Most újabb remek önvallomásod szavai futnak tollam alá: „Türelmesen elviseltem mindazt, ami rám volt kiszabva. (…) Anyám megtanított becsületre, imádkozni, templomba járni:„Őseidnek gyökeréhez, nemzetünknek szent hitéhez, fiam, hűtlen ne légy soha!”

Eszembe jut könyved elején található, a nagy hindu bölcselő, költő Rabindranáth Tagore idézet: „A szenvedés úgy tisztítja a lelket, mint a hideg víz a vasat, amikor hirtelen fájdalmában sistergő sikollyal acéllá nemesedik.”

Azt hiszem, kevesek élték meg ennyire valóságosan ezt a fajta „acéllá” nemesedést, mint te!

És elérkezett számodra a legfájdalmasabb: odahagytad gyönyörű hazádat, áttelepültél az anyaországba. „Sándor, ne nézz vissza, hogy ne fakadj sírva!” - mondogattad magadban. Eszedbe jutott, mit szokott mondogatni Emma Patrícia, a Bukovinából menekült tejanyád:

 

„Édes hazám mit vétettem,

hogy én benned nem élhettem?

Mások élnek oly kedvesen,

S én bujdosom keservesen.”

 

Kevés beszélgetésre volt lehetőségünk. Többször felvetődött hazánk, nemzetünk jövőjének sorsa. Versben megírt gondolataimat meleg, baráti kézfogással és öleléssel jutalmaztad.

 

… mindenféle hullámverések ellenében is

meg kell őriznünk, tovább kell örökítenünk

szentistváni örökségünket

 

KOVÁSZÁT NEMZETI LÉTÜNKNEK!

… ami szellemi kincsként a miénk

terhétől megáldva

gyarapodjék az emberiség javára

hogy hitünket, igazságainkat

sötét, sunyi hatalmak

soha le ne bírják, le ne győzzék

hogy a derű ép lélekkel

őrizzen meg bennünket

a jövő Magyarországáért!

 

Milyen bölcsen cselekedtünk, amikor beszélgetéseinket és önálló estedet videófilmre felvettük. Bármikor látni és hallani akarunk téged, a technika segít rajtunk, csak a végén jön a szomorú csattanó: nem szólhatunk hozzád, nem kérdezhetünk, nem kérhetünk tőled már semmit. Már nem vagy velünk, elköltöztél egy másik, a földi életünkkel összehasonlíthatatlanul jobb, boldogabb életbe. Amikor elmentél, biztosan nagy volt az öröm Odaát.

Ígérjük, megfogadjuk, valóra váltjuk tanácsodat: „Az életben a legfontosabb, hogy légy jó mindenkivel szemben, s ha hited van, meggyógyulsz. A hit tartja meg az emberiséget.”

Kedves búcsúzó testvérek! Amikor ismét belépünk az élet harcos, durva, zajos forgatagába, vigyük magunkkal mintegy védő pajzsként Sándor bátyánk előbb idézett testvéri gondolatát.

„A sírokat őrzi a csend, de a lelkek a te kezedben vannak, Uram! És mi megérezzük a szerető pillantásokat, amelyek odaátról ránk tekintenek.” Régi orosz ima

Budaörs, 2020. június 4.

Emlékező szeretettel, Siklós Endre (Bandi)

Budaörs

Szilágyi Enikő színművész, egykori kolléga búcsúlevelet küldött Belgiumból:

Drága Sanyikám, pótolhatatlan igaz barátom, lelki testvérem!

Nincs olyan szó, amellyel szeretetemet, hálámat és köszönetemet ki tudnám fejezni. Érzés van és emlékezet.

Arra tanítottál  46 évi barátságunk alatt, hogy soha ne adjam fel, Istennel előre és mindent KIBÍRNI! Igen jelszavunk lett "KIBÍRNI".

Nem búcsúzom, hisz itt vagy és mindig is itt leszel velem, lelkembe zárva és gondolataimban.

Jóságod, erőd, kitartásod, önzetlen féltő szereteted és fáradhatatlan segíteni akarásod, megnyugtató, biztató meleg tekinteted, kedves mosolyod mindig és mindenhová elkísér.

Isten nyugtasson békében, igaz EMBER Felei, Kiss Sándor.

Szilágyi Enikő

Kiss Sándor barátunk utolsó kívánsága szerint, amit családjára hagyott, hogy hangozzék el temetésén Reményik Sándor: Üzenet című verse. Íme, most közöljük is:

Reményik Sándor: Üzenet

Miért sirattok?

Isten arca volt, mely

simogatón, hívón

rám hajolt.

 

És én mentem, s most

fényözönben élek,

és nem vagyok más,

csupán tisztuló lélek.

Ha emlegettek,

köztetek leszek,

de fáj, ha látom

könnyetek.

Ha rám gondoltok,

mosolyogjatok,

Mert én már

Istennél vagyok.

Közzététel: 2020. július 09.