Sem magasság, sem mélység nem rettent
A hírös alföldi városban jártunk
Frigyesy Ágnes és Váli Anna képriportjaival
A Budapesti Székely Kör harmadik honismereti kirándulását szervezte a hírös városba: Kecskemétre 2020. augusztus 12-én. A felújítás alatt álló Városháza dísztermében - külön engedéllyel - megtekintettük a kolozsvári születésű Székely Bertalan festőművész csodás freskóit. Megnéztük és imádkoztunk Kecskemét legrégebbi templomában, ahol sokáig ferences testvérek szolgáltak, ezért nevezték el Barátok templomának... A Rozmaring Étteremben frissen sült csirke- és harcsaszeletek közül válogathattak a kirándulás résztvevői. Ebéd után Kecskemét nagy szülötte, Katona József drámaíró, a Bánk bán szerzőjének szülőházában jártunk. Székelyné Kőrösi Ilona asszony tárlatvezetése elbűvölte a hallgatóságot. Honismereti kirándulásunk végén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának székházában megismerkedtünk a máltai önkéntesek és a Rózsahölgyek Társasága munkájával, valamint – máltai önkéntesek közreműködésével – bemutatásra került Frigyesy Ágnes kötete az Ime az én szeretett fiam című könyv Böjte Csaba ferences testvér missziós munkájáról... A résztvevőket Rigóné Kiss Éva, a máltai ház és a Rózsahölgyek Társasága vezetője köszöntötte. A bensőséges hangulatú esten közreműködött Schultz Henrik tárogatóművész. A kirándulás résztvevőjeként a fiatalok nevében Brenner Dominik mondta el gondolatait.
Kecskemét megyei jogú város, Bács-Kiskun megye és a Kecskeméti járás székhelye, lakónépesség szerint a nyolcadik, közigazgatási terület szerint a hetedik legnagyobb település Magyarországon. Bács-Kiskun megye népességének mintegy 22%-a él Kecskeméten.
Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben lakták. A bronzkorból egy urnatemető is előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak.
A török hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak sanyargatásai miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet a természetes védelmen kívül különleges és kivételezett jogi helyzete is megkímélte az állandó zaklatástól, ugyanis a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte; később a szultáni kincstár birtoka lett. A török időket túlélő városnak nagy pusztítást okozott a rácok kegyetlen támadása 1707. április 3-án…
Már a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre kerül, s mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként – akár szinte valamennyi alföldi mezővárosé – övezetes szerkezetet mutat: legkívül a tanyavilág; ezt követik befelé haladva a kertek és gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd a falusias jellegű, még közelebb a központhoz – már a sáncárkokon belül – kövezett kisvárosi utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a nagyvárosias mag…
A város az elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba: 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajoshíres hadba hívó beszédét. A kiegyezés után, 1868-ban innen indul ki az Asztalos János vezette parasztmozgalom, mely országos méreteket öltött… A XIX. század végén indult meg a város látványos fejlődése, amikor a filoxéravész szinte teljesen elpusztította az ország hegyvidéki szőlőit, ugyanakkor a lazább homoktalajon jelentéktelen volt a kártétele. Az 1870-es években a város környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, megvetve a XX. század első felére jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság alapjait Kecskeméten. Szintén 1870-ben Kecskemét megkapja a Törvényhatósági jogú város címet. Ma is működő büntetés-végrehajtási intézetét 1904-ben építették Wagner Gyula építész tervei alapján. A kész épületegyüttest Kecskemét városa „ajándék” címén a Magyar Állam tulajdonába adta. 1911. július 8-án a XX. század második legnagyobb magyarországi földrengése rázta meg a várost. A rengés intenzitása VIII, magnitúdója pedig 5,6 volt, melynek során több száz lakóépület, valamint középületek, köztük a református templom rongálódott meg súlyosan. A földrengés 8 millió aranykorona értékű kárt okozott.
A XIX. századi fejlődést az 1929-33-as nagy gazdasági világválság törte meg először, majd a háborús esztendők következtek, sok kecskeméti férfi a MK Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred, illetve ennek ikerezrede, a 37. gyalogezred kötelékében vett részt a világháborúban.
A várost 1944 november elsején foglalták el a szovjet csapatok. 1945 után pedig teljesen új helyzetet teremtett a gyökeresen átalakult társadalmi-politikai rendszer: történetében először Kecskemét jelentős közigazgatási szerepkört kapott, az ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskun megyének lett székhelye 1950-ben…
Az 1956-os forradalom idején a tüntetések során többen estek áldozatul sortüzeknek, elsőként október 26-án. Másnap, október 27-én Kecskemét Cigányvárost tankokkal döntötték romba…
Kecskemét város címere az önkormányzat rendelete szerint „csücskös talpú, hatszögletű pajzs. Vörös mezejében zöld hármas halomnak kiemelkedő középső részén heraldikailag jobbra néző, ágaskodó ezüst (fehér) kecskebak. A pajzs fölött a magyar Szent Korona lebeg. A címer alatt félkörívben elhelyezett, díszesen redőzött szalagon a város jelmondata: »Sem magasság, sem mélység nem rettent« olvasható. A jelmondat csak a címer ünnepi változatának része.
Egyes nyelvészek szerint Kecskemét a megfejthetetlen eredetű helynevek közé tartozik, míg mások a kecske szót tekintik alapnak, a mét pedig járást, menetet jelent. A kecske mellett szól, hogy a XIII. században Szent Miklós püspök - a legrégibb helybéli templomnak - a Barátok templomának védőszentje, a megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott. Az egykori történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép jegyével egyezett...
Kecskemétre mindig jellemző volt a különböző vallásokkal szembeni türelem. A „régi” és az „új” hit követői 1564-ben kötöttek egyezséget az öreg kőtemplom használatáról. Ezt követően más vallások hívei is otthonra leltek a városban. Erről tanúskodnak a főtéren található és a főtérhez közeli utcákban álló templomok...
A Városháza története
Kecskeméten a korábbi városháza egy klasszicista stílusú, a XVIII. század közepe felé már rozoga épület, a város szégyene volt. Régi igényt akart kielégíteni a városi tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot hirdetett egy új épület megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bíráló bizottság az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula terveinek ítélte oda, akik „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligével pályáztak.
Az épületet 1893 és 1897 között építették fel, szecessziós stílusban. 1911-ben, a nagy földrengés után, Lechner ellenőrzése mellett állították helyre. 1897 és 1996 között az épületben működött a városi könyvtár is.
Lechner öntudatosan kifejtett programja szerint cél a magyar stílus megteremtése volt. „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja, utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé” - írta a Művészet című folyóiratban, 1906-ban. Így bár az alapszerkezet még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, a homlokzat díszítése viszont hangsúlyos, hazai földben gyökerező, a magyar népművészet motívumkincsét felhasználó falburkoló kerámia.
A Városháza dísztermében Székely Bertalan, kolozsvári születésű festőművész 1895 és 1897 között alkotott freskói találhatók. Ez volt a mester utolsó világi munkája. A témaválasztásnál két fő szempont játszott szerepet: kapcsolódjon Kecskeméthez, és az ország 1000 éves fennállásának (Millennium) ünnepéhez méltó legyen.
Több javaslat után végül két freskó valósult meg: az egyik a pusztaszeri gyűlés legfontosabb eseményét, a Vérszerződést ábrázolja. A hét vezér frízszerűen helyezkedik el, a kép meseszerű hangulatú. Jellemző még a rajz hangsúlyozása, a plasztikusság hiánya.
A második kép I. Ferenc József koronázását ábrázolja. A kiemelt csoportban a király alakja mellett Andrássy Gyulát és Simor János hercegprímást láthatjuk. A freskó portrészerű, szinte minden szereplőt hangsúlyossá tesz.
A kecskeméti Szent Miklós-templom, más néven a Barátok temploma, vagy Ferences templom a város katolikus hitéletének egyik központja, Kecskemét legrégebbi, ma is álló épülete.
A templom a XIII. század végén épült, gótikus stílusban, később több ütemben bővítették. Középkori szokás alapján úgy építették, hogy a város védőszentje, Szent Miklós ünnepén a lemenő nap megvilágíthatta a főoltárt.A templomot említő első írásos emlék 1475-ből maradt fenn. Érdekesség, hogy a reformáció kezdetén a helyi katolikusok és reformátusok felváltva tartottak istentiszteleteket a templomban. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek használták, innen ered a „Barátok temploma” név.
Később több bővítésen is átesett az épület, a hajó és a szentély meghosszabbításán túl a Szent Anna kápolna hozzáépítése voltak a jelentősebb mérföldkövek a templom életében. Az 1678-as tűzvész után a korábbi fatornyot már kőből építették újjá. 1777 és 1784 között a templomot barokk stílusban felújították, tornya copf stílusban 1799-ben lett megmagasítva. A romkert helyén álló temetőt is 1777-ben zárták be. Az utolsó komolyabb változtatásra 1931 és 1933 között került sor, ekkor alakították ki a lourdes-i kápolnát a templomot a főtértől elválasztó falnál. A romkert mai formáját 1974-ben nyerte el, Mayer Antal tervei alapján. A templomnak 4 harangja van.
Szentháromság-szobor
az 1739-ben pusztító pestis emlékére
Barokk szoborcsoport. A felhőkkel díszített oszlopon Szűz Mária áll a földön, melyre kígyó tekerődzött. Középen négy szent: Szent István, Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Ferenc. Az oltár alatt fekszik Szent Rozália. Lent: Imre herceg, Szent Pál, Szent Péter, Xaveri Szent Ferenc, Szent Flórián, Keresztelő Szent János, Padovai Szent AntalésNepomuki Szent János.
Az 1739-ben pusztító pestis emlékére állíttatta a város tanácsa. Készült 1741-1742-ben (Conti Lipót Antal). 1996-ban restaurálták.
Kecskemét nagy szülötte Katona József, a Bánk bán szerzője, (Kecskemét, 1791. november 11. - Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. A Katona József Emlékházban Székelyné Kőrösi Ilona, a múzeum igazgatója tartott érdekes előadást. Elmondta:
Katona József, a Bánk bán című dráma szerzője Kecskeméten született 1791. november 11-én
Édesanyja Borbók Ilona, édesapja id. Katona József takácsmester, aki a szövés mestersége mellett városi megbízatásként sáfári és tizedesi feladatokat is végzett. Kilenc gyermeke közül sorrendben ifjabb Katona József a második, egyben a legidősebb fiú, akinek taníttatására az apa nagy gondot fordított. Ifjabb Katona József kecskeméti elemi iskolai évei után a kecskeméti, a szegedi és a pesti piaristáknál folytatta tanulmányait, majd Pesten jogot végzett. Ügyvédi gyakorlatát Dabasi Halász Bálint irodájában töltötte, majd itt kezdett dolgozni 1815-ben. 1820-ban önálló ügyvédi irodát nyitott Pesten, de még ugyanebben az évben elfogadta Kecskemét város meghívását az alügyészi posztra. 1826-tól haláláig Kecskemét város főügyésze.
A Bánk bán első változatát 1815-ben írta az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára. A művet 1819-ben barátja, Bárány Boldizsár javaslatai alapján átdolgozta. Színpadi előadását a cenzor nem engedélyezte, csak a kinyomtatást. A kötet 1820 novemberében jelent meg, 1821-es dátummal. Színpadi művek mellett Katona József verseket és helytörténeti munkákat is írt. Tanulmánya jelent meg a magyarországi színjátszás helyzetéről és sürgette egy állandó kecskeméti színház létrehozását, amelyhez saját kezűleg terveket is készített.
Élete fő művének színpadi előadására csak halála után került sor. A Bánk bánt a kassai színházban játszották először, 1833. február 15-én. Ezt követően a kolozsvári, a budai, a debreceni és a miskolci, majd a Pesti Magyar Színházban tűzték műsorra. 1848. március 15-én közkívánatra a Nemzeti Színház ünnepi műsorának része volt. Kecskeméten 1847-ben láthatta először a közönség a Korona fogadó színpadán.
Katona József 1830. április 16-án halt meg, egy fárasztó úriszéki ülés után a Városházára visszatérve, a bejárati ajtónál esett össze. Ezen a helyen áll az 1934-ben felavatott emlékkő, amelynek felirata: "Itt hasadt meg szíve Kecskemét legnagyobb fiának."
Kecskemét másik nagy szülötte Kodály Zoltán Vilmos (Kecskemét, 1882. december 16. - Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd elnöke 1946-tól 1949-ig.
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja a cseh-morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes volt (1853–1926), a kecskeméti vasútállomás teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.
Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma is követendő. Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van…
Összeállította: -y-nes
Közzététel: 2020. augusztus 17.
