A világ legszebb Parlamentjében
erdélyi fejedelmek szobrai
Frigyesy Ágnes képkollázsaival
A Budapesti Székely Kör 30 fős csoportja látogatást tett 2020. október 15-én a Dunaparton álló Országházban, majd a Szabad György Irodaházban található Tisza István Múzeumban. Remek idegenvezetőnk, Tótpál Ágnes elmondta: – Magyarország parlamentjének épületét - amit magyarul Országháznak hívunk - méltón sorolják a világ legszebb parlamentjeinek sorába.
A Dunaparti panoráma egyik legfontosabb elemeként 2011-ben a Világörökség részének választott épület felbecsülhetetlen muzeális érték, a magyar nemzet büszkesége.
Az Országház a törvényhozás otthona, a Szent Korona őrzési helye, 199 országgyűlési képviselő, valamint az őket segítő közel 600 ember munkahelye.
Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező – Steindl Imre – az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
A XIX. század végén, 17 éven át (1885–1902) épülő impozáns alkotás mára Magyarország és a főváros szimbólumává vált. Az építés ideje az ország gazdaságának egyik legdinamikusabban fejlődő korszaka volt. Ekkor épült a Hősök tere, az Andrássy út, a Nyugati pályaudvar, több Duna-híd, valamint a kontinens első földalatti vasútját is ebben az időben adták át. Mindezek mellett a korszak legnagyobb hazai vállalkozásának mégis az Országház létrehozását tekinthetjük, ami önmagában is hatással volt a gazdaság fejlődésére. Az építésnél kifejezett szándék volt ugyanis, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok, gyártók bevonásával készüljön az épület, míg díszítésében a környező Kárpát-medence növényvilágát igyekezzen megjeleníteni.
A munkálatok során nem volt helye a spórolásnak, így csak 22-23 karátos aranyból mintegy 40 kg-ot használtak fel a Ház díszítésére. Steindl Imre építész – az épület megálmodója – és korának számos képzőművésze, mesterembere, a magyarság akkori erejét és önbizalmát fejezte ki ezzel az egyedülálló alkotással.
Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.
Az Országház épületének kialakítása tudatos szimbólumválasztások eredménye, fontos történelmi és politikai üzeneteket hordoz. A Duna felől nézve a kupola két oldalán tornyokkal körülvéve magasodik ki az alsóházi és a felsőházi ülésterem, amely az építés korában kétkamarás rendszerben működő országgyűlés emlékét idézi. A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. Közöttük emelkedik a kupola, ami a törvényhozás egységét jeleníti meg és a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált.
A Kupolacsarnokban található nagy magyar államférfiak között található Szent István és Szent László király, valamint a Budapesti Székely Kör szempontjából külön figyelmet szenteltünk négy erdélyi fejedelemnek: Báthory Istvánnak, Bocskai Istvánnak, Bethlen Gábornak és I. Rákóczi Györgynek. De a nagy magyar történelmi személyiségek között fedezhettük fel Mátyás királyt is.
A Ház méretei tiszteletet parancsolóak: a Dunával párhuzamos épületszárny 268 méter hosszú – ami hosszabb, mint a londoni parlament épületegyüttese –, legnagyobb szélessége 123 méter hosszú. A kupola tornyával 96 méter magasan szökell az égbe. Különféle építészeti stílusok elemei és motívumai keverednek az épületben: alaprajza barokk, a homlokzat díszítése a gótika világát idézi, míg a mennyezet díszítése reneszánsz formajegyeket hordoz.
Az épület alapterülete közel 18 000 négyzetméter és négy szintre oszlik. Térfogata 473 000 köbméter, ahol 50 darab ötemeletes lakóház férne el. Megépítéséhez mintegy 40 millió téglát használtak fel, burkolásához 30 000 köbméternyi faragott díszkövet. A homlokzatot 90 kőszobor díszíti, amelyek a magyar történelem nagy alakjait jelenítik meg, a Házban további 162 szobor található. 27 kapun keresztül lehet az Országházba bejutni. Alaprajza szimmetrikus elrendezésű, főbb terei keresztformát alkotnak és metszéspontjukban magasodik a kupola. Az épületen belül 10 belső világítóudvar, 13 lift és több száz iroda található. A helyiségeket végtelennek tűnő folyosórendszer köti össze. A Házban futó vörös színű szőnyeg közel 3 kilométer hosszú.
A 2000. évi I. törvény[7] rendelkezése alapján az Országházban állították ki a Szent Koronát és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A Korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.”
Az Országház külső homlokzatainak felújítását az Orbán-kormány kezdte meg, mely 2014-ben ért véget, díszkivilágítása 2012-2014 között megújult.
Az Új világ hajnalán - Tisza István
Az Országgyűlési Múzeum új időszaki kiállítása 2020. augusztus 31-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Az Új világ hajnalán – TiszaIstván című tárlat a XX. század egyik legjelentősebb magyar államférfiját mutatja be, akinek politikája már a kortársak között is vitákat generált.
Tisza István tragikus sorsa szimbolikusan is összefonódott az Osztrák-Magyar Monarchia végével. A kiállítás egy kétszeres miniszterelnök gondolkodásába enged betekintést.
Az események fonalát a főbb politikai és társadalmi problémák köré szervezve ismerhetjük meg. A tárlat megtekintése során különleges audiovizuális eszközöket is használhatnak az érdeklődők. Az audioguide készüléken Tisza István szavait és politikai ellenfeleinek véleményét hallgatva rálátást nyerhetünk a dualista Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia válságának legfontosabb kérdéseire.
Borosjenői és szegedi gróf Tisza István a Tisza családból származó magyar arisztokrata politikus, országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1903 és 1905 között, majd 1913 és 1917 között, továbbá a Képviselőház elnöke 1912 és 1913 között.
(Geszt, 1861. ápr. 22. - Bp., 1918. okt. 31.): politikus, miniszterelnök, az MTA t. tagja (1910); ~ Kálmán fia. Berlinben, Heidelbergben és Budapesten jogi és közgazdasági tanulmányokat végzett, majd öt évig a család bihari birtokán gazdálkodott. 1886-tól szabadelvű párti programmal képviselő, 1897-ben nagybátyja, Tisza Lajos grófi címét a király ráruházta.
A Magy. Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, több részvénytársaság igazgatósági tagja volt. Politikai pályája kezdetén felismerte, hogy a Monarchia előbb-utóbb válságba, háborús konfliktusba keveredik és az erre való felkészülést sürgette. Ennek érdekében erélyes intézkedéseket kívánt a parlamenti ellenzék obstzukciós tevékenysége ellen. 1903. nov. 3. - 1905. jún. 18. közötti első miniszterelnöksége idején az újonclétszám növelését célzó törvényjavaslat ellen obstrukciót folytató ellenzék megfékezésére házszabályrevízió-tervezetet terjesztett be, s ezzel az ellenzéket ideiglenes meghátrálásra kényszerítette, majd az engedmény fejében a királynál kieszközölte II. Rákóczi Ferenc hamvai hazahozatalának engedélyezését…
1906-ban feloszlatta a Szabadelvű Pártot és maga is visszavonult a közvetlen politikai tevékenységtől. 1910-ig csak a főrendiház működésében vett részt. A koalíció bukása után ~ 1910. febr. 19-én régi szabadelvű párti híveire támaszkodva megalapította a Nemzeti Munkapártot, amely a választáson nagy győzelmet aratott, amely tükrözte az uralkodó osztályok közötti erőviszonyban a burzsoázia javára beállott eltolódást. Ehhez az egyensúlyhoz mint a dualizmus hazai tartópilléréhez szilárdan ragaszkodott; egyéniségére jellemző merevséggel szembeszegült minden reformtörekvésnek, különösen az általános választójog bevezetésének, mely e szövetség hatalmi helyzetét veszélyeztette. Herczeg Ferenccel együtt indította 1911-ben a Magyar Figyelő című politikai lapot.
1914 júliusában a szarajevói merénylet után a háború megindítása ellen foglalt állást, mert a nemzetközi erőviszonyokat ekkor kedvezőtlennek találta, tartott az Erdélyt fenyegető román betöréstől és az esetleges győzelmet is a dualista berendezkedés fennmaradása szempontjából veszélyesnek ítélte. Amikor a német kormány a háború megindítását sürgette, feltétlen támogatásáról biztosítva a Monarchiát, s a bécsi uralkodó körök is a háború mellett döntöttek, a júl. 19-i minisztertanácson hozzájárult a Szerbiához intézendő, lényegében hadüzenetet jelentő ultimátum elküldéséhez. Háborús politikáját a német szövetséghez való ragaszkodás, a belső gazdasági és politikai erőknek a háború szolgálatába állítása jellemezte.
Ellenezte IV. Károly – a birodalom megmentésé érdekében – mérsékelt reformokkal kísérletező politikáját is, s amikor az ellenzék és az SZDP tüntetéseket szervezett ellene, a két tűz közé szorult 1917. máj. 23-án kénytelen volt beadni lemondását, jún. 15. után mint a debreceni huszárezred parancsnoka a frontra ment, pártjának vezetéséről azonban nem mondott le. 1918. okt. 31-én fegyveres katonák, mint a háború és a régi rendszer egyik legfőbb megszemélyesítőjét; a demokratikus átalakulás ellenségét budapesti lakásán agyonlőtték.
A kiállítás 2020. december 13-ig látogatható a Szabad György Irodaházban.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon - részlet
Közzététel: 2020. november 1.
