Magyar szentek középkori freskói Erdélyben

Horváth Zoltán György vetített-képes előadása
Váli Anna felvételeivel

Horváth Zoltán György, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mesteroktatója, a BSZK elnökségi tagja Magyar szentek középkori freskói Erdélyben címmel tartott vetített-képes előadást a Budapesti Székely Kör estjén 2021. november 25-én Budapesten, a Háló Közösségi és Kulturális Központban.

Az előadó rámutatott: Az erdélyi magyar szentábrázolások között elsöprő többségben vannak Szent László királyunk freskói. Összehasonlítva más magyar szentek ábrázolásainak gyakoriságával, egyértelmű, hogy a középkor legnépszerűbb magyar szentje a Kárpát-medencében Szent László királyunk. Ezt azért is lényeges hangsúlyoznunk, mivel az újkori ábrázolásokon a férfiszentek közül egyértelmű az államalapító Szent István király dominanciája, aminek természetesen fő oka a viszontagságos újkori történelmünk, az azon belüli önazonosságkeresés és persze akár napi politikai okok is. Középkori önálló Szent István-ábrázolást templomainkban alig találunk, az államalapító alakja tipikusan a magyar szent királyok kompozíciótípusában, épp Szent Lászlóval, valamint Szent Imrével együtt jelenik meg, Erdélyben például a partiumi Mezőtelegden és Magyarremetén.

Magyar szentek középkori freskói Erdélyben

A magyarországi, és így az erdélyi Szent László-freskók három csoportba sorolhatók. Kis számban szerepel László önállóan (Erdélyben például Darlacon), vagy más szentek között, sokkal gyakrabban pedig a három magyar szent király kompozíciójában Szent Istvánnal és Szent Imrével együtt. Időnként László előfordul párban Istvánnal (például Nagyszebenben), és különlegességként említjük Almakerék négy magyar szent királyt megjelenítő kompozícióját (a negyedik vélhetően Könyves Kálmán, akit a középkorban szentként tiszteltek, de szentté avatása nem történt meg).

A Szent László-ábrázolások harmadik csoportja a „Szent László-legenda” freskóciklusa (a kifejezés a művészettörténetben általánosan elfogadott szóhasználat erre az ábrázolástípusra). A freskóciklus általában öt jelenetből áll: 1. Kivonulás Váradról; 2. Üldözés; 3. Birkózás; 4. Lefejezés; 5. Megpihenés. Történeti alapja az az 1068-as kerlési (cserhalmi) ütközet utáni epizód, amikor egy nomád kun által elrabolt magyar lányt szabadít meg László herceg (ekkor még Salamon, László unokatestvére a magyar király).

Magyar szentek középkori freskói Erdélyben

Rátekintve Magyarország térképére, feltűnő, hogy a László-ábrázolások és különösen a legendaciklusok a határvidékek tágabb környékén a leggyakoribbak: részben nyugaton, jóval nagyobb számban a Felvidék északi sávjában, többfelé Dél-Erdélyben (itt legendaciklus egyáltalán nem maradt meg), és kiemelkedően a legnagyobb számban a Kárpát-medence délkeleti csücskében, Székelyföldön. Az előadó a Székelyföldi freskók című kötetében számszerűen is bizonyította, hogy a Szent László-legenda ott annyira kiemelt fontosságú volt, hogy többször fordul elő, mint a kereszténységünkhöz kapcsolódó bármely más freskóciklus együttvéve (beleértve Krisztus „szinte kötelező” szenvedéstörténetét és a karácsonyi történetkört is).

A Szent László-freskók gyakoriságát egy másik, méltán népszerű árpád-házi szent, Szent Erzsébet ábrázolásainak gyakoriságával is érdemes összehasonlítani. Az ő kultusza halála óta mindmáig ugyancsak töretlen, újkori ábrázolásainak tömegeivel találkozhatunk templomainkban, életszentsége és karitatív tevékenysége minden kor embere számára példamutató. Erzsébet ábrázolásai szerte Európában, sőt más földrészeken is hatalmas számban megtalálhatók, egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Magyar Királyság területén kívül ő a legnépszerűbb magyar szent. Szent Erzsébet középkori freskón Magyarországon viszont mindössze néhány helyen látható – Szombathely, Háromszlécs, Ófehértó, és Erdélyben Nagygalambfalva. Ez a számbeli különbség olyan mértékű, hogy az már nem lehet véletlen! Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy „belső használatra” László az ideális példa, hiszen a szellemiség, a lelki nemesség, a lovagi erények megléte mellett az erő szimbóluma is lehet, ami elengedhetetlen a középkori nagyhatalom, Magyarország fenntartásához. „Külső használatra” viszont ideálisabb a ferencesek és - mivel rövid élete nagy részét Németországban (Wartburgban és Marburgban) élte le - a németek által is persze népszerűsített Szent Erzsébet nagyszerű lelkiségével, karizmatikus személyiségével, lelki erejével, de a fizikai erő hangsúlyozása nélkül.

Az előadás végén az újabb erdélyi boldogokra is kitért az előadó. Hangsúlyozta: A kommunista terror mártírja Boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, akinek a nagyváradi székesegyházban található szobrát láthattuk a templomban a Mária-oltár két oldalán barokk szobron megjelenő Szent István és Szent Imre, valamint a szentély üvegablakán látható Szent László (neki külön oltára is van a székesegyházban) és Szent Erzsébet után. Szintén a kommunista diktatúra áldozata Boldog Scheffler János szatmárnémeti püspök, akinek a festményével Máramarossziget katolikus templomában is találkozhatunk, amelynek szentélyboltozatán szintén feltűnik Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Erzsébet.

* * *

Horváth Zoltán György a Romanika Könyvkiadó vezetője 17 könyv (köztük: Madas Edit - Horváth Zoltán György: Középkori prédikációk és falképek Szent László királyról, Romanika Kiadó, Budapest, 2008) szerzője vagy társszerzője. A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) 2017-ben az épített örökségünk értékeinek megismertetése érdekében kifejtett tevékenységéért Podmaniczky-díjjal tüntette ki. Az előadó a Budapesti Székely Kör elnökségi tagja.

Közzététel: 2021. december 3.

Budapesti Székely Kör