Életük árán is megvédik a Szent Koronát
Váli Anna felvételeivel
2022. február 25-én Woth Imre, a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének elnöke volt a vendégünk a HÁLÓ Közösségi és Kulturális Központban. Szuggesztív előadásában a Szent Korona sorsáról, a Koronaőrök rendkívüli küldetéséről, a Szent Korona 1978-as hazatéréséről szólt.
A Koronaőrség feladata a Szent Korona őrzésére hivatott egykori Magyar Királyi Koronaőrség dicső hagyományainak folytatása és a Szent Jobb őrzése.
Woth Imre előadása után Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró, fotóriporter, a BSZK elnöke beszélgetett az előadóval, majd az érdeklődők is feltehették kérdéseiket.
A Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének története
(részlet)
Történetük visszanyúlik az 1200-as évekig. Talán sokan nem tudják, de a magyar Szent Korona a világon egyedülálló korona, mivel Szent István királyunk országunkkal együtt ajánlotta fel a Szűzanyának.
1978-ban Jimmy Carter visszahozta a Magyar Államnak a Szent Koronát, ekkor még Józsi bácsi nem lehetett jelen, de már ekkor megért benne a gondolat, hogy a Koronaőrséget újból felállítja. Viszont Jimmy Carter következő magyarországi látogatása alkalmával már személyesen kérte, hogy Józsi bácsi jelen legyen a Szent Korona mellett. Ugyanezt a megtiszteltetést kapta Erzsébet királynőtől is.
A múlt rendszerben nem volt lehetősége arra, hogy a Szent Korona mellett őrséget állhasson. 1990-ben megvalósult Józsi bácsi álma és különböző adományokból megvarratta ugyanazokat a ruhákat, melyeket 1945-ig viseltek a koronaőrök, valamint megalapította egyesületüket. Minden követ megmozgatott azért, hogy a Szent Korona és a Szent Jobb mellett legyen régi társaival, folytassa az évszázados hagyományt és frissítse az állományt.
A legtöbb koronaőrt Jutason képezték ki, mely az ország egyik legkeményebb tisztképzője volt. Itt kapták meg azt a tudást és keménységet, mely alkalmassá tette őket arra, hogy a Szent Koronát és a hozzátartozó drágaságokat akár életük árán is megvédjék.
A kemény kiképzés mellett balettmester tanította őket arra, hogyan lépjenek méltóságteljesen és tisztelettudóan egyetlen koppanás nélkül a Szent Korona és a Szent Jobb kísérésekor! Külön szervezetet alkottak a honvédségen belül, mely teljesen politikamentességet képezett. Ezalatt az értendő, hogy a koronaőröknek csak saját parancsnokuk vagy a miniszterelnök adhatott utasítást, de csakis addig, amíg a Szent Korona érdekeit képviselte a parancs.
A Magyar Királyi Koronaőrők célja, hogy ezt a hagyományt életben tartsák és utódaik továbbvigyék azt, amit hosszú évszázadokon keresztül igaz magyar nemesek, katonák, papok és országlakosok megőriztek és tiszteletben tartottak. Kérésük mindazok felé, akik értékelik tevékenységüket, hogy támogassák ezt a hagyományt, ne merüljön feledésbe azon embereknek a törekvése, kik életüket szentelték a Szent Korona őrzésének.
A Szent Korona őrzésének története
A Szent Korona őrzése több mint ezer évre nyúlik vissza, törvények szabályozták a működést.
I Szent István 1018-ban megalapította a fehérvári Bazilikát, melynek tornyában őrizték a koronázáshoz szükséges kellékeket.
Hunyadi Mátyás 80000 arany ellenében visszakapta a Szent Koronát és Sopron városát III. Frigyestől. Mátyás haláláig egy koronaőr látta el az őrzési feladatokat.
A magyar kormány külügyi vonalon 1945 és 1953 között három alkalommal hivatalosan, és több esetben nem hivatalos formában is a korona visszaszolgáltatását kérte az amerikai féltől. Az amerikaiak a kéréseket sorra elutasították, hivatalos nyilatkozataikban pedig jelezték, hogy az Egyesült Államok a magyar Szent Koronát nem tekinti hadizsákmánynak, sem restituálandó műkincsnek, hanem megkülönböztetett jellegű tulajdonként kezeli, és őrzi.
Az 1945. év szeptemberében a korona Wiesbadenbe, az amerikai hadsereg műkincsgyűjtő központjába került. Innen 1949 májusában a frankfurti Deutsche Reichbank egy páncélszekrényébe került, majd 1951 augusztusában Friedbergbe, az USA hadseregének európai parancsnokságának pénzügyi központjába vitték. Miután tisztázódott, hogy a visszaszolgáltatás kérdése csak hosszútávon rendezhető, a Szent Koronát 1953-ban egy hadihajó fedélzetén, titkos akció keretében a tengeren túlra szállították, és Fort Knoxban az amerikai pénzügyminisztérium központi aranylerakatánál helyezték el, amelyet a hadsereg egy tankhadosztállyal biztosított. Az átszállítás megszervezését, és az amerikai területen történő őrzés ellenőrzését az Egyesült Államok külügyminisztériuma felügyelte.
A magyar Szent Korona őrzésének feladatát a minisztérium személyhez kötötte: az 1953-as tengeri szállítás, az elhelyezés, és az őrzés ellenőrzésének feladatát a minisztérium egyik osztályvezetőjére bízták, aki magánál tartotta a koronaláda hét kulcsát is. Később, 1975-ben ezt az amerikai „koronaőri” státust átruházták a Külügyminisztérium magyar referensére, aki 1978-ig, a korona visszaszolgáltatásáig látta el ezt a feladatot. A két megbízott személy 25 év alatt 17 alkalommal hajtott végre ellenőrzést a koronát őrző objektumban.
Fort Knox
Az 1969 óta folyamatosan javuló amerikai-magyar kapcsolatok alakulásának fontos sarokpontja volt a koronázási ékszerek visszaszolgáltatása. Az USA-ba utazó magyar miniszterelnök helyettes 1976-ben konkrét kéréssel fordult ez ügyben az amerikai elnökhöz, aki nem zárkózott el a kérdés rendezését illetően. Az 1977. év augusztusában az Egyesült Államok elnöke határozatban foglalt állást a magyar Szent Korona visszaadásának ügyében, melynek hatására a magyar kormány és az amerikai nagykövetség közt megkezdődtek a tárgyalások a regáliák átadásáról és jövőbeni elhelyezéséről. Az amerikai partner ragaszkodott a korona nyilvános kiállításához, az elhelyezést illetően pedig a budai várat találta a legalkalmasabbnak és kellőképpen méltónak. A gyakorlati kérdések tisztázása érdekében Magyarországra utazott az amerikai külügyminisztérium „koronaőri” feladatokkal megbízott szakértője, aki 1975 óta a minisztérium magyar ügyeinek referense volt.
A tárgyaló felek megállapodása alapján az USA-ba utazott egy magyar szakértői csoport, akik a korona szakmai átvételéért voltak felelősek. Ezt a bizottságot a művelődésügyi tárca javaslatára a Külügyminisztérium hozta létre még 1977 novemberében, tagságát művészettörténész, restaurátor, és egyéb szakértők alkották, elnökét a külügyminisztérium delegálta. Ebből a bizottságból jött létre később, 1978-ban a máig létező Koronabizottság. A bizottság tagjaiból delegált szakértői csoport 1977 decemberében Fort Knoxba utazott, és elvégezte a korona állapotfelmérését, illetve szakmai átvételét.
A szállíthatóság érdekében a koronán javításokat végeztek. A Szent Korona Magyarországra szállítására 1978. január 5-én került sor, amikor egy amerikai katonai repülőtérről a korona - és az amerikai átadóbizottság - egy angol katonai repülőtér érintésével a Ferihegyi repülőtérre érkezett, ahol a megfelelő magas szintű fogadásban részesítették. A regáliákat innen a Parlament épületébe vitték, ahol az amerikai külügyminisztérium koronaőri teendőkkel megbízott magyar referense a nála lévő kulcsokkal kinyitotta a koronaládát.
Az esti órákban ismételt átadás-átvételt hajtottak végre, majd az éjszaka folyamán - az előzetes megállapodások alapján - két diplomata, egy amerikai és egy magyar, a korona mellett maradt. A jelképes diplomáciai őrzés mellett a valóságos biztosítást ekkor már a Parlament épületét védő Kormányőrség állománya adta.
A koronaláda kulcsai az amerikai Külügyminisztérium magyar referensénél maradtak, egészen az ünnepélyes átadásig. Az átadási ünnepséget a Belügyminisztérium Kormányőrség ünnepélyes őrségváltása előzte meg. A protokolláris átadási ünnepséget követően a Kormányőrség vette át a Szent Korona őrzését. A korona ezután a Nemzeti Múzeum erre a célra kialakított helyiségébe került, ahol állandó kiállítás tárgyává tették. Őrzéséről közvetlenül a múzeum polgári fegyveres őrsége gondoskodott. A Szent Korona őrzésének rendjét a múzeum főigazgatója 1978 január 5-től hatályos utasításában szabályozta. A koronaterem ajtajának két kulcsa közül az egyiket a főigazgató, a másikat a régészeti osztály vezetője őrizte. Minden nyitásnál és zárásnál jelen volt a fegyveres polgári őrség egy tagja is. Tevőlegesen részt vett a korona őrzésében a Belügyminisztérium is. Már 1977 novemberében létrehoztak egy Operatív Bizottságot, amely a Belügyminisztérium és a Kulturális Minisztérium felelős személyeiből állt fel, és kidolgozta a koronázási jelvények elhelyezésére és őrzésére vonatkozó utasításokat.
1979-től napjainkig
Magyarország a nyolcvanas évek végétől jelentős politikai átalakuláson ment keresztül, létrejött a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia, a megszálló orosz csapatok elhagyták az ország területét, az államformát köztársaságra változtatták. Az Alkotmányban szabályozták és meghatározták az állami jelképek körét. Meghatározták az ország Himnuszát, zászlaját és címerét is, utóbbi újra magában foglalta a magyar Szent Koronát. Az ezredfordulóhoz közeledve az ország kormányzata és Parlamentje a Szent István király uralkodásához kötődő keresztény magyar királyság, és az innen eredeztethető 1000 éves magyar államiság méltó megünneplése mellett döntött. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. évi I. törvénye a Szent Korona elhelyezésének és őrzésének kérdését is szabályozta, továbbá megemlékezett Szent István király államalapító tevékenységéről.
„Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyre emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.”
A törvény a korona őrzési helyeként a Parlament épületét jelölte ki, ugyanakkor biztosította az állandó megtekinthetőség feltételeit. Felállításra került a Szent Korona Testület, ennek tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Szent Koronával kapcsolatos bármely döntésre a Testület jogosult.
Forrás: koronaorseg.huKözzététel: 2022. március 30.
